Az embernek mindig vannak önmagával kapcsolatban kétségei, és ezért igénye is van rá, hogy kontrollálja önmagát, akár mások segítségével is. Én, ahogy öregszem, egyre gyakrabban teszem fel a kérdést, hogy biztosan igazam van-e, biztosan jól látom-e a dolgokat? És minél meghatározóbb döntéseket hozol, annál nagyobb szükséged van erre a képességedre.

Kapcsolódó idézetek

1. A világ pont úgy fejlődik, ahogy az ember is élete során. Például vajon most jobb vagyok, vagy rosszabb lettem? Fiatalabb koromban igaz, hogy jobb kondiban voltam, de nem voltam tisztában önmagammal. A korral a gondok is komolyabbak, viszont könnyebben megbirkózom velük.
2. Mikor az ember fiatal, van egy elképzelése arról, milyen lesz majd idősebb korában. Hogy többé nem érez majd félelmet, és mindig tudni fogja, hogyan cselekedjen helyesen. (...) Aztán annyi idős lesz, amennyi én vagyok most, és rájön, hogy néhány értékes leckétől eltekintve ugyanúgy fél, és továbbra is rengeteg hibát elkövet. Végül is, mindannyian emberek vagyunk.
3. Azt hiszem, fogalmam sincs, hogy mit csinálok, pedig szeretném tudni. Tudatában szeretnék lenni a gondolataimnak, és annak, hogy miért pont ezeket gondolom. Tudni szeretném, hogy miért csinálom azt, amit csinálok, kézben szeretném tartani a tetteimet. Tudatában szeretnék lenni érzelmeimnek, és ki is szeretném tudni fejezni azokat. Cselekednem kell. Hosszú listákat írhatnék azokról a dolgokról, amelyeket meg kellene változtatnom magamban annak érdekében, hogy jobb emberré, jobban mûködő emberi lénnyé válhassak. Tisztában vagyok ezzel, csak azt nem tudom, hogy valósítsam meg.
4. Időnként mindenki kételkedik önmagában, de néhányan nem tudnak megbirkózni a kétségeikkel, olyannyira, hogy ezek beépülnek az énképükbe. Ettől kezdve mindent, ami velük történik, ennek a hibás elképzelésnek a fényében értelmeznek, ami önmagát erősítő folyamattá válik. Ezért szinte lehetetlen egyedül megszabadulniuk a kétségeiktől. Woo-kyoung Ahn
5. Néha, amikor megöregszik az ember (...) amire gondol, vagy amit kíván, valóságosnak tetszik. A végén elhiszi magának, amit állít, és még mielőtt ráeszmélne, már az élettörténetéhez tartozik. Ha valaki aztán kérdőre vonja és hazugságnak bélyegzi a dolgot... nos, akkor mélyen megbántódik.
6. Az ember kényszeres vágyat érez arra, hogy megismerje a körülötte lévő világot és annak összefüggéseit, rendet rakjon a káoszban - vagy legalábbis fenntartsa magában annak illúzióját, hogy érti a világ mûködését. Ugyanis erre van szükségünk ahhoz, hogy magabiztosan mozogjunk a világban, és úgy érezzük, irányítjuk a saját életünket. Krekó Péter
7. Szeretnék sokáig élni: mindaddig, amíg értelmet tudok adni napjaimnak, és fizikai állapotom lehetővé teszi önmagam ellátását. Az idős embernek már van annyi élettapasztalata, hogy bölcsen maga elé vetíthesse, hogyan is végződhetnek az éppen megélt események - de amíg idáig eljut, sok buktatón kell átvergődnie. Az, akinek minden magától adódik, aki mindent készen kap, nem szerez ilyen tapasztalatokat - ezért én a rosszat is hasznosnak tartom, mert az edzi meg az embert. Vallom, hogy csak saját kárunkon tanulunk - ha egyáltalán képesek vagyunk rá. Én mindenesetre törekszem erre. Reményik László
8. Döntéseket kell hozni. Ha az ember egyedül van, végül is mindig egyedül, akkor ugye a döntést mindig neki kell meghoznia. Azt lehet mondani, hogy rosszul döntöttél, de azt nem, hogy nem. Vagy jól, vagy rosszul, de legalább nem mutogatok, hogy temiattad van, meg temiattad. Minden miattam van.
9. Gyakori tanács, hogy legyünk biztosak a döntéseinkben. Ezek a döntések egy bizonyosságszerző folyamat eredményei, és egyszerûen megerősítenek egy belső igazságot. De valójában nem így történik a dolog: a döntés hozza létre a meggyőződést.
10. Az ember mindig az ismerőset keresi, az ismerősbe vágyik vissza, az adja neki a komfortot. A komfortos, az ismerős nem biztos, hogy jó neki, de akkor is azt keresi. Amikor ilyen gyorsan változik a világ, akkor az embert megijeszti az, hogy elveszíti az ismerős dolgokat, és ez az ijedtség, félelem, szorongás nagyon sok negatív érzelmet szül, és nem felejtetlenül segíti az egymás megértése felé való törekvést. D. Tóth Kriszta