Az emlékek nem egyszerûen jönnek és mennek kedvük szerint, hanem rájuk lehet világítani és ki lehet oltani őket, mint egy fenyőfáklyát.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emlékezés értékes adomány, de talán jobb azt elveszteni, mintha olyan gyûlölet táplálja, melyet nem lehet többé eloltani. Selma Lagerlöf
2. Az emlék önálló életre kel, valahányszor fölidézik. Nem abszolút érvényû.
3. Az emlékezet olyan, mint a háló, nem szabad túlságosan megfeszíteni, hogy a nagy súlyt is megtartsa. Ami túlságosan nehéz, csak hulljon ki, repüljön ki belőle. Különben örökös feszültségben telik el az élet. Jurij Trifonov
4. Fontos emlékezni. Az emlékezés begyógyítja a sebeket. Katja Kettu
5. Az emlék olyan, mint a halott fa: ki kell vágni, ha tovább akarunk lépni.
6. Nem a felejtés, hanem az emlékezés segíti a gyógyulást és a továbblépést. Pozitív és negatív emlékek, örömök és bánatok. Szondy Máté
7. Az emberek néha éppúgy szeretnének kigyógyulni az emlékezésből, mint, teszem azt, a rákból. A nagy többség számára azonban ez pusztán beteges önmarcangolás. Mert hiába hiszik, hogy sikerülhet nekik. A tudatuk mélyrétegeiben ott lappang, amitől rettegnek. És bármikor rájuk törhet. Az emlékek, mint valami élősködő kórokozók, beették magukat az elméjükbe. A szerencsésebbek annak örvendhetnek, ha idővel megfakulnak fejükben az ijesztő képek. Ez egyfajta önvédelem is. Ám az emlékezet raktárából sosem lapátolhatják ki végleg és egészen a démonokat. Nógrádi Gergely
8. Az emlékekkel úgy vagyunk, mint a fényekkel, minél távolabbról világítanak, annál jobban ragyognak.
9. Nem felejteni kell, hanem megtanulni együtt élni az emlékeinkkel.
10. Az emberek nem élhetnek emlékek nélkül, de nem élhetnek egyedül az emlékeiknek sem.