Az emlékezet olyan, mint egy faház padlózata, néhány deszka lassan elkorhad, de ránézésre még nem különbözik a többitől, te bátran lépkedsz, aztán az egyik váratlanul lesüllyed, eltûnik, s magával rántja a körülötte lévőket a mélybe, ahová te már nem érsz el. S ahogy múlnak az évek, úgy tátong egyre több szakadék az emlékezeted padlózatán, s te egyre óvatosabban mozogsz, hogy a szaporodó örvények a mélybe ne rántsák azt a néhány emléket, amit még őrzöl.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emlékezet olyan, mint a háló, nem szabad túlságosan megfeszíteni, hogy a nagy súlyt is megtartsa. Ami túlságosan nehéz, csak hulljon ki, repüljön ki belőle. Különben örökös feszültségben telik el az élet. Jurij Trifonov
2. Az emlékezet mint hely, oszlopsor, párkányzat, oszlopcsarnok. Elménkben lakozó testünkkel mintha bejárnánk egy belső teret, egyik helyről a másikra sétálunk, járás közben a lépteink koppannak, haladunk egyik helyről a másikra. Paul Auster
3. Az emberek tévesen úgy vélik, hogy a memória olyan, mint egy kamera vagy egy iratszekrény. Ha emlékezni akarsz valamire, csak kikeresed, és már előtted is van. Csakhogy az emlékezet nem így mûködik. Az emlék nem egy változatlan dolog, hanem folyamat. Az emlékek mentális konstrukciók, az itt és most rekreációi, amelyekre nagy hatással vannak a jelenlegi elképzeléseid is. Meik Wiking
4. Az emlékezet hasonló a többszörösen exponált fényképhez. Az egyik esemény rárakódik a másikra, és lehetetlen a kettőt egymástól különválasztani. Minél idősebbek vagyunk, annál több ilyen többszörösen exponált emlékünk van. (...) Ahogy telnek az évek, gyûlnek a tapasztalataink, életünk kis történetei annál jobban eltorzulnak, és végül mindannyiunk története hamissá válik. Michelle Richmond
5. Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt. Wass Albert
6. Az emlékezés bennem olyan, mint egy tó hullámverése. Körökben, egyre táguló körökben jön, feltartóztathatatlanul, míg el nem simul a tükre. S aztán másutt bomlik meg a víztükör, más emlékek tódulnak fel, s nyomában ismét mások. S ami kicsit kimagaslik, olyan, mint egy-egy szirt az elfelejtett múlt tengerében. Végh György
7. Az emlékek olyanok, mint a porba húzott vonal. Minél tovább megyünk visszafelé, a vonal annál jobban elmaszatolódik, annál nehezebb meglátni, merre vezet. Végül nem marad más, csak a sima homok, és a semmi fekete lyuka, ahonnan az ember kijött. Stephen King
8. Az emlékezet bizonytalan. Alkalmazkodik ahhoz, ahogy a világot értjük, megváltozik, hogy illeszkedjen az előítéleteinkhez. Holly Black
9. Az emlékezetem másképp mûködik, mint bárki másé. Úgy képzelem, hogy egy "normális ember" memóriája folytonosan van elrendezve, mint egy vonal. Az én memóriám viszont inkább olyan, mint egy ponttenger. A kérdésfeltevéssel mindig "fölszedegetem" ezeket a pontokat - hogy visszaérkezhessek az emlékhez, amelyet a pontok képviselnek.
10. Veszélyes dolog a memória. Addig hánytorgatod magadban az emlékeket, míg már minden felületüket, szögletüket ismered, és mégis rá-rábukkansz egy élre, amely megvág. Mark Lawrence