Az én betegségem mindig afféle kegyelmi állapot. Olyan, mint egy hosszú utazás sok országban. Az utazás nagyon fontos, mert anélkül nincs módunk az összehasonlításra. Én higgadtabban tértem vissza a mindennapi életbe, mint ahogy eltûntem, mert azelőtt állandóan arra törekedtem, hogy megnyerjem a marathoni futás minden szakaszát. Ma már tudom, hogy ha nem is vagyok minden részben az első, a végén akkor is nyerhetek.

Kapcsolódó idézetek

1. Nagyon sok célom, tervem és vágyam volt, de sokszor megtörtént, hogy teljes erővel küzdöttem értük, és mégis minden másképp alakult. (...) Megtanultam bízni abban, hogy az előttem álló, még ismeretlen útszakasz az egész utazás legszebb része lehet. Hogy a következő útelágazásnál ismét vár egy lehetőség, amelyet megragadva megérthetem, hogy mi az, ami valóban fontos, és ami boldoggá teszi az életemet.
2. Sokan azért futnak ultramaratont, amiért mások hangulatjavító szereket vesznek magukhoz. Eszemben sincs kisebbíteni mindazt - barátságokat, teljesítményt, a természet lélekemelő közelségét -, amivel pályám megajándékozott. De minél messzebbre és hosszabban futottam, annál nyilvánvalóbb lett, hogy leginkább egy lelkiállapotot kergetek - egy lelki helyet, ahol korábban óriásinak látszó gondjaim semmivé olvadnak, ahol egészen tisztán, élesen látom a világegyetem és a jelen pillanat időtlen szépségét. Persze nem azért kezd el futni az ember, hogy ezt a látomásos állapotot előidézze. Én biztosan nem ezért kezdtem. De aki rendszeresen fut ultra távokat, elkerülhetetlenül belekerül. Azt kell megtanulni, hogy az ember felismerje a pillanatot, amikor tulajdon látomásának bûvöletébe kerül. Scott Jurek
3. Légy türelmes magaddal! A gyógyulás nem rövidtávfutás, hanem maraton; nem egy hatalmas ugrás, hanem kis lépések sorozata.
4. Néha (...) alig várom már, hogy egy bizonyos dologgal végezzek. Például az egészségem mi­att minden nap kell sétálnom: és tényleg, néha alig várom, hogy vége legyen, mert nem fekte­tek nagy súlyt rá, nem túl érdekes, és nem is tûnik hasznosnak... Észrevettem azonban, hogy ha arra gondo­lok, hogy a jelen pillanatot éljem, mire a séta végére érek, teljesen felüdülök. Így van ez más dolgokkal is. Az ember a jelen pillanatra kon­centrál, és olyan, mintha repülne. Chiara Lubich
5. Előfordul (...), hogy nagyon felkészülünk, mégsem jön a siker, máskor pedig fáradtan vagy fásultan megyünk fel a dobogóra, mégis megszületik a csoda. Ez kegyelmi állapot, ezekért a percekért érdemes fáradozni oly sokat. Berkesi Sándor
6. A futásom célja az, hogy napi szinten kapcsolatban legyek a testemmel és megéljem azt, hogy a testem vagyok. Nem csak a fejem, az agyam, a gondolataim, a lelkem vagy az érzelmeim. Ez számomra az egység érzését adja, azt, hogy egyben és rendben vagyok. Cserháti Éva
7. Isten kísért utamon, de néha megbotlottam, Sokszor kezdtem a nulláról, mert volt, mit elrontottam, Hálás vagyok, hogy egészséges lettem, Én akiket szerettem, azokért mindent megtettem. Tirpa
8. Attól még, hogy beteg vagyok, nem vagyok gyenge. Nem arról van szó, hogy nem találom meg a pozitív dolgokat az életben, vagy hogy a poharat nem látom félig telinek. Azért vagyok beteg, mert van egy betegségem (...). Ha valaki ettől állandóan pozitív és vidám lenne, én személy szerint aggódnék. Már nem érzem szükségét, hogy hazudjak, és úgy tegyek, mintha pozitívan állnék hozzá a betegségemhez.
9. Az élet nem verseny. És nem ultramaraton, bár néha olyan, mintha az lenne. Nincs célszalag. Törekszünk egy cél felé, s hogy elérjük-e vagy sem, fontos ugyan, de nem a legfontosabb. Az a legfontosabb, hogy hogyan közeledünk. A döntő mindig az a lépés, amit most teszünk. Scott Jurek
10. Ha beteg vagy, úgy érzed, elvesztetted az irányítást az életed felett. Amikor futsz, akkor egy kicsit újra érezheted az erődet. Marijke ten Cate