Az én keresztem Álmomban kétfelé vált, édes. S két szétszakadt ága mint két egyenes sín, Két egyenes sugár Röpült, egymással párhuzomban A végtelen felé! S találkozott Valahol, Isten közelében.

Kapcsolódó idézetek

1. Ó, úgy szeretnék eggyé lenni véled! Hogy folyna eggyé vérem és a véred, Mint szélvész ültén két fáradt folyam. József Attila
2. Álmaimban mellette lehetek. (...) A fájdalom könnyei a remény folyójává válnak.
3. Ellenfele vagyok magamnak és testvére ellenségeimnek az elítéltnek segítem vonszolni keresztjét közben egy mély álom vizén ringat a szél s csukott szám a Te csókod ízét őrzi. Kassák Lajos
4. Száll, száll felém a csendes, édes álom, Ereszkedik le rám aranyos szálon. Egy pillanat, s álomba szenderedtem... Óh, jó Atyám, őrködjél én felettem! Benedek Elek
5. Túl minden álmon, túl az ismeretlenen, egy ajtót nyitottak neked és nekem. Hol két világ összeér, harangok kondulnak, a menny és pokol bennünk egybeolvadnak.
6. Az álmok közt az élet olykor játék, A valóságból nincs több ébredés, A könnyek közt az érzés folyton fájó, Csalódásból út a menny felé.
7. Álmodunk a reményről, változásról, tûzről, szeretetről, halálról, és egyszer csak bekövetkezik. Az álom valóra válik, és végül a válasz az élet nagy kérdéseire úgy bukkan fel, mint felkelő nap a hegyek mögül. Oly sok küzdelem, hogy az értelmét, a célját megleljük, végül egymásban találjuk meg azt. A közös átélt mesébe illő és evilági élmények. Alapvető emberi vágy, hogy megtaláljuk a hozzánk tartozókat, hogy kötődjünk, és hogy érezzük szívünk mélyén, hogy nem vagyunk egyedül.
8. Álmot éltem át, egy szép dal volt a világ, A szó is benne jó, és az élet szőtte át, Aki éppen arra járt, saját új sort hagyott rá, Így lett végtelen ez a dal és a világ.
9. Véled kelek, véled fekszem, Emléked tüzénél melegszem. Görcsösen, némán átkarollak: Tört roncsa zátonyult hajómnak. Első reményem, első álmom, Utolsó üdvöm, végsugárom. Betöltetlen, égi ígéret, Titkon, éjjel szenvedek érted. Berde Mária
10. S az Ige alatt meggörnyedt a lélek. Szomorún indult a kapu felé, De onnan visszafordult: "Ó Uram, Egy vágyam, egy utolsó volna még; Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt, Szerettük egymást véghetetlenül, Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet, Szeretném viszontlátni odalenn, Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot." S felelt az Úr: "Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod." Reményik Sándor