Az ének ma: Hamupipőke az iskola tárgyai közt. Pedig hiába: őérte jön el a királyfi, csak az ő lábára illik a cipő.

Kapcsolódó idézetek

1. Könnyüvérü, játszi gyermek, Semmi híja énekemnek. Évek mulva más a dal. Mire teljes lesz a rózsa, Mézet lop a lepke róla, Vagy letépi zivatar. Reviczky Gyula
2. A két pár cipő vígabban kopog, mint az egy pár. Rossz annak, aki egyedül ballag.
3. Az iskolásgyerekek gyakran híján vannak a türelemnek, például kinevetik a tanáraikat, csupán amiatt, mert valami idejétmúlt holmit viselnek, amelyet az osztály komikusnak tart, és ha véget ért a tisztelettudás, elszabadul az ördög. És ha éppenséggel valamelyik társuk üt el némileg a többitől, akár a bőre színe vagy hajszíne miatt vagy amiatt, ahogy beszél vagy eszik, könnyen válik áldozattá; vérig kínozzák, és neki el kell tûrnie. Holott bizonyára nem mindegyik osztálytársa kiváltképpen kegyetlen vagy szívtelen, de senki nem akar tréfarontó lenni, s így az osztály zöme többé-kevésbé részt vesz a gyötrésben; ordítoznak, mert a többiek is ordítanak - amíg már szinte magukra sem ismernek. Sajnos, a felnőttek sem viselkednek jobban. Kiváltképpen, ha nincs más elfoglaltságuk, és rosszul megy a dolguk - vagy ha csupán azt hiszik, hogy rosszul megy - összeverődnek valódi vagy vélt sorstársaikkal, ütemes lépésekben vonulnak végig az utcákon, kórusban ismételgetik a legostobább jelszavakat, és ráadásul közben ugyancsak kiválónak érzik magukat. Ernst Hans Gombrich
4. Múlik az óra, közeleg az éjjel. Nincs készen semmi; minden szerteszéjjel. A késő munka fáj; nyomja a lelkem a bûntudat, hogy ma sem énekeltem.
5. Az emberek manapság mást értenek szenvedés alatt, mint egykor. (...) Mostanság ha valakinek nincsenek szép ruhái vagy új autója, már panaszkodik. Gyerekkoromban boldogok voltunk, ha egy falat étel jutott. (...) Csak az számított, hogy együtt legyünk. Deborah Feldman
6. A tavasz olyan lassan érkezik meg (...), ahogy az álmos kisgyerek tápászkodik fel reggelente az ágyból, ha iskolába kell menni. Pam Jenoff
7. Gitár, ha pengetlek, mért fájsz? Cipő, ha sétálunk, mért sírsz? S ha begombollak, te szép ing, mért kapkodok levegőért? Utassy József
8. Tanultam volna, ó, Egek, Ifjúságom bolond korában, Ízlett volna a becsület, Volna most házam, puha ágyam! De én? Az iskola megett Csavarogtam, bitang fiú... Ezt írva, most majd megreped A szívem, olyan szomorú. Francois Villon
9. A pénztelen diák úgy kap egy szemernyi gyönyör után, ahogy a kutya ezer veszély közt futtában elcsen egy csontot, szétrágja, kiszívja belőle a velőt; míg a fiatalember, ha néhány röpke arany csörög a zsebében, apránként élvezi örömeit, elgyönyörködik bennük, mintha a felhők közt lebegne, feledi, mit jelent ez a szó: nyomor. Honoré de Balzac
10. Gyakran megtörténik, hogy egy iskolás fiú jobban el tudja magyarázni a feladatot, mint a tanáruk. A diáktárs azért tud a tanárnál jobban segíteni, mert sokkal kevesebbet tud nála. Azt a feladatot akarjuk a nebulóval megértetni, amivel csak az imént találkozott. A tanár pedig olyan régen szembesült ezzel, hogy már el is feledte. Clive Staples Lewis