Könnyüvérü, játszi gyermek, Semmi híja énekemnek. Évek mulva más a dal. Mire teljes lesz a rózsa, Mézet lop a lepke róla, Vagy letépi zivatar.

Kapcsolódó idézetek

1. Rózsa, rózsa rengeteg, Lányok, lepkék, fellegek, Lányok, lepkék, fellegek, Illanó könny, permeteg. (...) Messze libben a hajad, Nevetésed itt marad, Nevetésed itt marad, Mint kendőd a szék alatt. Weöres Sándor
2. Tente, tente, kisbaba, Hattyúk énekelnek ma, Szél fújja a felhőt, Varjú fal lóbelsőt. Tégy úgy, mintha aludnál, Mégis éber maradjál. Tente, tente, kisbaba. Sigrídur Hagalín Björnsdóttir
3. Csoda napok járnak, változik a szél, öröm dala árad, költözik a tél. Szabadul a folyó, megölel a fény, olvad a gond a szívemről, minden az enyém!
4. Nékem már a rét hímetlen, A mező kisûlt, A zengő liget kietlen, A nap éjre dûlt. Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek! Csokonai Vitéz Mihály
5. Hamar fakul a drága lomb, Mely zöld reményszínt lenget, Hamar zuhan a drága nap, Mely csiklándón melenget, S a lánykéz is csak arra jó, Hogy megsimítsd s elengedd. Tóth Árpád
6. És boldogok a fellegek, Mily könnyû mind! Mind fenn lebeg! Milyen halványan lengenek! Álomraj és sóhajsereg, Ha emberszívből felremeg, Nem ily szelíd. A szív beteg. Tóth Árpád
7. Méreg a dal édes méze; S mit a költő a lantnak ad, Szivének mindenik virága, Éltéből egy-egy drága nap. Petőfi Sándor
8. Egyszer majd, tudod, szép lesz újra minden, Nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben, Igaz lesz minden szó, a csókok szívhez érnek, S a madarak messzi délről lassan hazatérnek. Koltay Gergely
9. Dalolnak már a legények, Fiatalok még és szépek; Nem tudják, hogy ez a múlt, Nem sejtik a háborút, Hogy úgy lesz mindennek vége, Ahogy az ősz fordul a télbe, S mindaz, ami megmarad: Az álmaid s te magad. Ismerős Arcok
10. Gyerek vagy még, s mégis szinte készen A ránc, szemednél bujkáló mosoly, Ujjad végén a Nap már felnézhet, Hátad ívén elfutnak folyók. Szabó Balázs Bandája