Az erkölcsös ember csupán annyiban kelt rokonszenvet és szeretetet, amennyiben vágyakozást észlelnek rajta; ez egyszerre fejez ki birtoklást és kívánságot, gyöngéd szív birtoklását és azt a kívánságot, hogy hasonlóra leljünk valaki másban; amazzal vonzunk, emezzel átadjuk magunkat.

Kapcsolódó idézetek

1. A birtoklás vágya (...) a szerelemben érhető tetten leginkább: a szerelmes ember szerelme tárgyának kizárólagos birtoklására törekszik, lelke fölött éppen olyan föltétlen hatalomra vágyik, mint a teste fölött, azt kívánja, hogy szerelmének tárgya csak őt szeresse, a leghatalmasabbként és legkívánatosabbként akar lakni és uralkodni a másik lelkében. Friedrich Nietzsche
2. Mi egész életünket, szívünket, lelkünket adjuk át a férfinak szerelmünkkel, jó és nemesnek kell tehát lenni annak, aki ez önfeláldozást teljes nagyságában méltányolni tudja, jó és nemes pedig csak az az ember, aki tiszta szeretetet hordoz keblében; enélkül mi nem remélhetünk tartós boldogságot; terhére leszünk, mihelyt az újdonság mámora elmúlik; a bírás tudata közönyössé teszi a birtokost, ha minden pillanatban nem emlékezik meg arról, hogy e birtoknak olyasmit köszön, ami többet ér a föld minden drága kincse és kitüntetésénél: a szívbeli tisztaságot, a jellembeli nemességet és a munkakedvet. Kánya Emília
3. Az ember csak akkor erkölcsös, ha magát az életet tartja szentnek, a növényekét és az állatokét épp úgy, mint az emberét, és igyekszik a lehetőségekhez képest segítséget nyújtani minden szükséget szenvedő életnek. Albert Schweitzer
4. Az a fajta önző szerelem, ami birtokolni akar, hamar elmúlik, mert megcsömörlik benne az ember. Előbb-utóbb megjelenik a vágy valaki más iránt.
5. Az ember arra vágyik, hogy szeressék, annak hiányában arra, hogy csodálják, annak hiányában arra, hogy féljék, annak hiányában arra, hogy gyûlöljék és megvessék. Mindannyian valamilyen érzést akarunk kiváltani másokban. Az ürességtől a lélek megborzong, bármi áron kapcsolatot kíván teremteni.
6. Egy olyan ember megy át a gondolatvilágunkban, akivel találkozunk, majd aki ismerősünk lesz, majd bizalmasunk, szerelmesünk. Óráról órára jobban birtokunkba vesszük őt, észrevétlenül; birtokunkba vesszük a vonásait, a mozdulatait, a tartását, testi valóját és lelki valóját. Belénk hatol, a szemünkbe és a szívünkbe, a hangjával, minden taglejtésével, azzal, amit mond, és azzal, amit gondol. Magunkba szívjuk és megértjük, mosolyának és szavának minden árnyalatát kitaláljuk; végül már mintha mindenestül a miénk lenne, annyira szeretünk, még öntudatlanul, mindent, ami ő, és mindent, ami tőle való. Guy de Maupassant
7. Az ember csakis azt oszthatja meg a társával, amivel ő maga rendelkezik. Ha boldog, a boldogságot osztja meg a másik emberrel, ha szomorú, a szomorúságot. Osho
8. Lehet az ember ilyen is, olyan is azokkal szemben, akik nem bíznak benne, de olyanok iránt, akik bizalmukkal megajándékozzák, bizalmukkal kitüntetik, azok iránt csak egy, egyetlenegy magatartást tanúsíthat, méghozzá olyat, hogy rászolgáljon a bizalomra.
9. Minden jó kapcsolatban van egy vágyakozó és egy elfogadó. (...) Az egyik vágyakozik valaki után, aki felette áll, a másik pedig elfogad valakit, aki rangján aluli.
10. Ha az ember szeret valakit, azt szeretné, hogy mindent megkapjon az a másik, amire csak vágyik. Jodi Lynn Picoult