Az érzés ott és akkor megszületik, aztán idült érzetté válik, minél többször születik meg. Van egy telítődési folyamat és egy pont, ahol elkezdi kivetni magából a test, már nem tudja fogadni, tompítani, elfedni tovább az érzetet. Az érzések pillanatnyiak, és el tudnak illanni, ha felülíródnak, az érzet azonban állandósul. És többé nem illan el. Ha valaki sokszor kivált belőled egy érzést, akkor az egy idő után elveszíti a lehetőséget, hogy felülíródjon, és beléd áll. Beleáll a gyomrodba, a csontodba, a vérereidbe. Beleáll a torkodba, a hányingeredbe, a szívverésedbe. Beleáll a rémálmaidba, a kávédba, az ételed ízébe. Beleáll mindenbe, ahogyan létezni fogsz azt követően vele. Szóval nem múlik el nyomtalanul semmi sem.