Téma
Fiú idézetek
-
- Azon tûnődöm, mi lesz a betûkkel, amiket az emberek írás közben kihúznak, kitörölnek, kiradíroznak. Hová lesznek azok a számkivetett, eltaszított, félredobott betûk? Lehetséges, hogy elkeseredett hordákba gyûlnek? Belőlük lesznek a gonosz írások? A rossz könyvek? - Meglehet. És mi van, ha nem mindegyik számkivetett keseredik meg? Ha a töröltek közül többen úgy értékelik, hogy voltaképpen elnyerték a szabadságukat? Még az sem kizárt, hogy az ő soraikból jönnek a graffitik. Vavyan Fable
-
Előbb-utóbb mindannyiunk neve erre a sorsra jut: halott betûk sora lesz, az üresség anagrammája. Mégis: aki egyszer bekerül a Rekordok Könyvébe, az jelet hagy maga után, és bebizonyítja, hogy különb a - voltaképpen szintén irigylésre méltó - átlagnál. Az emberi lehetőségek határai - igen, ezeket tartja számon a Rekordok Könyve, s aki ezeket a határokat csak egy arasznyival is kijjebb tolja, máris könnyebben elhiteti magával, hogy nem élt hiába. Dimitri Verhulst
-
Nem a kiszabdalt mérték, nem a lebékózott ritmus, nem a megszámlált hang teszik a poétát... A merész képek, az eleven költés; az ábrázolatok külömbfélesége és szépsége, az az enthusiasmus, tûz, sebes rohanás és erő, és az a nem tudom mi a szókban és gondolatokban, amelyet csak önként ajándékozhat a természet. Lehet írni verset poézis nélkül, és poéta lehetsz verselés nélkül. Kármán József
-
A szép ellenség. Egész életünkben próbálunk megküzdeni azzal, hogy nem érezzük szépnek magunkat. Ez egy olyan harc, amiben nem nyerhetünk. A szépségnek nincs definíciója. Csak egyféleképpen érhetjük el a szépséget, ha annak érezzük magunkat belülről, anélkül, hogy konkrét fizikai jellemzőkre bontanánk. Miley Cyrus
-
Az érzés ott és akkor megszületik, aztán idült érzetté válik, minél többször születik meg. Van egy telítődési folyamat és egy pont, ahol elkezdi kivetni magából a test, már nem tudja fogadni, tompítani, elfedni tovább az érzetet. Az érzések pillanatnyiak, és el tudnak illanni, ha felülíródnak, az érzet azonban állandósul. És többé nem illan el. Ha valaki sokszor kivált belőled egy érzést, akkor az egy idő után elveszíti a lehetőséget, hogy felülíródjon, és beléd áll. Beleáll a gyomrodba, a csontodba, a vérereidbe. Beleáll a torkodba, a hányingeredbe, a szívverésedbe. Beleáll a rémálmaidba, a kávédba, az ételed ízébe. Beleáll mindenbe, ahogyan létezni fogsz azt követően vele. Szóval nem múlik el nyomtalanul semmi sem. Tisza Kata