Ugrás a tartalomra
Az évek során eljutottam odáig, hogy a félelem visszahúzódott az elmém egyik távoli zugába, de mindig is kész volt lecsapni rám. (...) A félelem nem létezik, mondogattad nekem, csak a képzelet mûve. Én is sokszor elismételtem, de sosem tudtam meggyőzni magam.
Kapcsolódó idézetek
-
Mondanom kell valamit a félelemről. Ez az élet egyetlen igazi ellensége. (...) Okos, alattomos ellenség, én aztán tudom. Nincs benne tisztesség, kímélet, nem ismer törvényt, sem illendőséget, nem ad irgalmat. Az ember leggyengébb pontjára támad, tévedhetetlenül, könnyedén megtalálja. Mindig az agyban kezdődik. Egyik pillanatban nyugodtnak, magabiztosnak, boldognak érezzük magunkat. Aztán a félelem, a csendes kétség mezébe rejtezve, beoson az agyunkba, mint egy kém. A kétség találkozik a hitetlenséggel, és a hitetlenség megpróbálja kilökni. De a hitetlenség szegényesen felfegyverzett gyalogos katona. A kétség könnyedén elintézi. Az ember szorongani kezd. Jön az észszerûség, hogy harcoljon értünk. Megnyugszunk.
Yann Martel
-
Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek a félelemmel. Hagyom, hogy áthatoljon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utána fordítom belső tekintetemet, követem az útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam.
Frank Herbert
-
A félelem ragályos. Elkapható. Néha az is elég, ha valaki kimondja, hogy fél, és a félelem valósággá válik.
Neil Gaiman
-
A félelem ragályos. Elkapható. Néha az is elég, ha valaki kimondja, hogy fél, és a félelem valósággá válik.
Neil Gaiman
-
A félelem mélyén a semmi lappang. Nemcsak azért, mert a félelmem tárgya valamely, a jövőben bekövetkez(het)ő veszteség, azaz valaki vagy valami hiányozni fog, hanem azért is, mert a félelem maga is a semmi kettőzése. Hogy ezt teljes mélységében megértsük, gondoljunk bármire, amitől félünk... Itt van? Most jelen van? Nincs. Nem is lehet.
-
Szinte nincs olyan probléma, amely mögött ne valamilyen téves észlelés, hibás feltevés, helytelen benyomás vagy képzelt félelem rejlene. Merem állítani, ezek a félelmek nélkülöznek bármiféle valóságalapot.
Shunmyo Masuno
-
Amikor régebben valamilyen félelem emésztett, eljutottam arra a pontra, hogy azt mondtam magamnak: "Nem kellene félnem. Nem lenne szabad idegeskednem egy ilyen helyzetben.". De ezzel a félelmem nemhogy csitult, hanem tovább nőtt. Ezzel szemben ha teszel egy lépést hátra, és azt mondod magadnak: "Igen, most éppen ideges vagyok. Igenis félek ettől a helyzettől. Nos, mitől is szorongok?" Ha feltárod magadban, az lehetővé teszi, hogy úgy tekints a félelemre, mint ami valójában: a képzeleted, amint a saját útját járja.
Kobe Bryant
-
Bármilyen félelmet legyőzhetsz, ha ezt az elmédben elhatározod. Emlékezz arra, hogy a félelem sehol máshol nem létezik, csak az agyban.
Dale Carnegie
-
A félelem... furcsa érzés. Ha belegondol, az emberek mindig rajtuk kívül álló dolgoktól rettegnek, sosem önmaguktól. (...) Az ember olyan dolgoktól fél, amelyek fölött nincs irányítása. A jövőtől, a sötéttől, vagy attól, hogy valaki megöli. Ezért nem fél önmagától, mert mindig tudja, mit fog tenni a következő pillanatban.
Dan Wells
-
Magunk teremtjük a félelmet. A félelemnek egyetlen lakóhelye van: a jövőbe tekintő gondolatunk. Amitől félünk, üres fantáziálás, olyan dolog, ami nem létezik az adott pillanatban, ami nincs, és ha nem akarjuk, nem is lesz. Tehát a félelem csak elmezavar... nem tévesztendő össze a veszéllyel. A veszély az valós, a félelem az rajtunk múlik.