Az, hogy otthon érezzük magunkat valahol, vagy elvágyódunk, hogy nem tudunk betelni egy hellyel, helyzettel, vagy az agyunkra megy, ugyanúgy nem elhatározás kérdése, mint a divatot, az ételeket és az embereket illető ízlésünk. Az ezzel járó összes furcsa döntésünk, szokásunk, hóbortunk, mániánk és allergiánk gyakran saját magunk számára is rejtélyes, mégis meghatározza azt, hogy kik vagyunk, hogyan tekintünk magunkra, és mások hogyan tekintenek ránk.

Kapcsolódó idézetek

1. Jellemzően saját tapasztalatainkból kiindulva viszonyulunk a minket körülvevő világhoz, e sajátos nézőpont pedig megteremti annak alapját, hogy mit tartunk normálisnak, észszerûnek vagy jónak. A távoli helyek egzotikusak, de egyben gyanúsak is. A más szokások, kultúra, nyelv és ételek mulatságosak, szorongást keltőek, sőt akár bosszantóak. Általában könnyebb saját védett zugunkban élni. Az idegen kultúra megértése sokszor túlságosan sok erőfeszítést kíván. Ezért szavaznak egymásra a szomszédos országok az Eurovíziós Dalfesztiválon.
2. Van egy olyan illúziónk, hogy a döntéseink bentről jönnek, és mi magunk vagyunk felelősek a cselekedeteinkért, pedig ezeket a kultúránk, a családunk, a nemünk, a barátaink és még sok más faktor befolyásolja. A ruhákat, amiket hordunk, a videókat, amiket Youtube-on nézünk, mind a barátaink hatására választjuk. Nem is kellene személyiségtesztet kitöltetnem, már az ismerősi köre alapján meg tudnám állapítani, ki milyen ember. Philip Zimbardo
3. Ahelyett, hogy azt tartanánk szem előtt, amit valójában akarunk, azzal foglalkozunk, amit a saját vagy környezetünk véleménye szerint tennünk kellene. Megkérdőjelezzük a vágyainkat, kételkedni kezdünk az indítékainkban, és eltûnődünk, vajon hová tartunk. Dan Millman
4. Az ember ilyennek vagy olyannak ítél valakit, azután pont az ellentétét látja meg benne. Eleinte szeret, majd a végén meggyûlöl valakit; vagy kezdetben közömbös iránta, később pedig már imádja. Sosem lehetünk biztosak benne, ki vagy mi lesz létfontosságú a számunkra, sem abban, hogy kinek vagy minek tulajdonítunk majd jelentőséget. Meggyőződéseink mulandóak és ingatagok, még azok is, amelyeket a legszilárdabbaknak vélünk. Akár az érzelmeink. Nem szabadna bíznunk magunkban. Javier Marías
5. A legtöbben úgy gondolják, hogy szabad akaratunk van, hogy mindannyian magunk választjuk meg az utat. Néha járható az út... de néha nem annyira. Minden kanyar, minden forduló próbára teheti az irányérzékünket, de mikor útelágazáshoz érkezünk, döntéseket hozunk és ez határozza meg, hogy kik is vagyunk.
6. Általában véve úgy véljük, hogy pontosan ismerjük a preferenciáinkat és a személyiségünket, igazából azonban egyáltalán nem ismerjük önmagunkat (és határozottan nem annyira jól, mint amennyire hisszük). Ugyanúgy megfigyeljük önmagunkat is, ahogyan megfigyeljük és megítéljük mások cselekedeteit - és ezekből a cselekedetekből következtetünk arra, hogy kik vagyunk és mit szeretünk. Dan Ariely
7. Azokat a helyeket nevezzük "otthonnak", amelyek megfelelnek belső igényeinknek, és legitimálnak bennünket. Nem attól otthon az otthon, mert állandó lakhelyként funkcionál, vagy ott tároljuk a ruháinkat, hanem mert valamilyen misztikus módon velünk együtt él, harmóniában van belső hangunkkal, kifejezi a számunkra fontos igazságokat. Pszichológiai szempontból a környezetünk és különböző szobáink segítenek ráhangolódni vágyott énünkre, életben tartják lényünk valamennyi síkját és dimenzióját. Trom Kata
8. Tessék: álarcok, maszkok. Nem az a maszk számít, amit félrelök. Ám amit megfog és az arca elé emel, az már egy-egy vonás magából. Az ember nem ilyen, vagy olyan, hanem ilyen is meg olyan is. Ne akarjon mindennek szilárd körvonalakat, érzelmeire fogantyúkat, hogy megragadhassa azokat. Vagyunk néhányan ilyen furcsa halandók. Nem racionálisak, hanem emocionálisak. Nem baj, ha nem értenek minket, még az sem baj, ha bolondnak tartanak. Mélységesen nem számít, milyennek látnak bennünket mások, ha a mi ablakaink a képzeletre nyílnak, s ha tükreink olyan világba vezetnek, ahová a köznapok embere soha el nem juthat. Vavyan Fable
9. Az emlékeink nem csupán élmények, amelyekre visszagondolunk, hanem lényünk időbeni és térbeni elmozdulásai. Olyan események, amelyeket fiatalabb énünk látott vagy átélt, és idősebb énünk később felidéz, sokszor azon tûnődve, vajon azonosak vagyunk-e egykori önmagunkkal. Az emlékekben olyan emberek jelennek meg, akiket valamikor régen ismertünk. És zavarba ejtő módon mi magunk is közéjük tartozunk. Robert Goddard
10. Megérzéseink közel sem olyan tökéletesek, mint amennyire hisszük. Persze nagyszerû lenne, ha kritikus helyzetekben csak úgy kipattanna a válasz valamiféle rejtélyes sugallatból fakadóan. De a valóságban belső ösztöneinket érzékenyen befolyásolják különféle vágyálmaink és részrehajlásaink. Akkor mire jók a belső ösztöneink? Minden tanulmány, amit olvastam, azt állítja, hogy a mindennapi dolgokban segíthetnek leginkább, amelyekben sok-sok tapasztalatunk van, pl. hogy miből tudjuk, hogy a barátunk mérges ránk, mielőtt bármit is mondanánk, vagy be tudunk-e állni egy szûk parkolóhelyre. De amikor lényegi kérdésekről van szó, mint hogy mi lesz a karrierünkkel, vagy kivel házasodjunk, miért gondolnánk, hogy megérzéseink pontosabbak, mint az alapos, gondos elemzés? Hiszen semmilyen adatra sem tudnak támaszkodni. (...) Ne hagyjuk figyelmen kívül a megérzéseinket, de túlértékelni sem szabad őket! Liv Boeree