Az időérzék is alszik, de nem akkor, mikor az ember. Mert aki álmából ébred, gyakran meg tudja óra nélkül is mondani, hány órát aludt, tehát az időérzéke, amíg ő aludt, ébren volt. Viszont, aki ébren ábrándozik, az felserkenve nem tudja, hogy másfél órát tûnődött-e, vagy húsz percet, tehát az időérzéke aludt, míg ő ébren volt.

Kapcsolódó idézetek

1. Van az alvás és az ébrenlét között egy időszak, amikor a legintenzívebbek és legvalóságosabbak az álmok, mégpedig annyira, hogy nem lehet eldönteni, véget ért-e az álom vagy elkezdődött-e már az ébredés.
2. Az időérzékelés nagyban függ attól, az ember éppen mit csinál, mit érez. Francois Lelord
3. Ébredés idején az új nap kétes örömmel tölti el a szobát; csöppnyi remény, hogy az alvás és ébrenlét vonzó bizonytalanságát még elnyújthatjuk az álmodó képzelet félig alvása és a megvalósult képzelet félébrenléte között.
4. Álomban a lélek számára minden ugyanolyan jelenvaló és igaz, mint az ébrenlétben. És mindvégig eldönthetetlen marad számára, hogy álmodik vagy ébren van. Platón
5. Amikor ébren fekszünk, nagyon könnyen belekerülhetünk egy olyan gondolatspirálba, amely arról szól, hogy nem alszunk: miért nem tudunk aludni, hogyan hat ez ránk, és az összes kapcsolódó érzelem, amit ezek a gondolatok létrehoznak. Segíthet, ha el tudunk szakadni az érzéstől, hogy tennünk kell valamit azért, hogy el tudjunk aludni, és helyette megéljük azt, ami van - ebben a pillanatban az ébrenlétet.
6. Van egy bizonyos ködös állapot az álom és ébrenlét között, amikor csak homályosan sejtjük, hogy mi van körülöttünk. Ilyenkor félig nyitott szemmel öt perc alatt többet álmodunk, mint öt éjszakán át, amikor teljesen csukott szemmel, teljes öntudatlanságban fekszünk. Ilyenkor a halandó elég tisztán látja, hogy mi megy végbe lelkében, mely a testtől felszabadultan, hatalmas erővel szökken fel a földről, és száguld időn és téren keresztül. Charles Dickens
7. Az álmokban az időnek nincs sem értelme, sem kiterjedése. Álmában az ember lát mindenfélét, valóságosat is, meg merőben képzelet szülte dolgokat is. Órákat azonban ritkán. Alan Dean Foster
8. Az alvás, a kikapcsolódás nem időveszteség, az időnyerés. Mindenkinek különböző az igénye. Ismerned kell magadat, hogy megadd magadnak pontosan azt, ami szükséges egyensúlyod, nyugalmad megőrzéséhez.
9. Éjjel, amikor az ember nem alszik, a gondok megsokszorozódnak, megnövekednek, ahogy halad előre az idő, úgy sötétülnek el a holnapok, a legrosszabb a nyilvánvalóval válik egyenlővé, többé semmi nem tûnik lehetségesnek, legyőzhetőnek, semmi sem tûnik megnyugtatónak. Az álmatlanság a képzelődés sötét oldala. Én ismerem ezeket a komor és rejtélyes órákat. Reggel az ember zsibbadtan ébred, addigra a katasztrófa-forgatókönyvek túlzássá válnak, a nappal eltörli az emléküket, felkelünk, megmosakszunk, és azt mondjuk magunkban, menni fog. Néha azonban az éjszaka előrevetít valamit, néha az éjszaka tárja fel az egyetlen igazságot: az idő múlik, és a dolgok soha többé nem lesznek olyanok, mint voltak. Delphine de Vigan
10. Egyesek azt mondják, hogy alváskor az ember szelleme kiszabadul a testéből, és bolyong a világban, mindenfelé; mások azt állítják, hogy alváskor az ember visszaemlékezik különböző eseményekre; megint mások az álmot jóslatnak tartják, ami csak később fog megtörténni. Van aztán olyan elképzelés, hogy az álom tulajdonképpen az ébrenlét folytatása - én is így hiszem -, amikor a gondolatok, emlékek összekeverednek az alvó fejében. Így lesz aztán a szárnyasegérből és a macskából: szárnyas macska, az emberből és a lóból: lófejû ember vagy emberfejû ló, a kis vízi kígyóból pedig fatörzsnyi óriáskígyó.