Van egy bizonyos ködös állapot az álom és ébrenlét között, amikor csak homályosan sejtjük, hogy mi van körülöttünk. Ilyenkor félig nyitott szemmel öt perc alatt többet álmodunk, mint öt éjszakán át, amikor teljesen csukott szemmel, teljes öntudatlanságban fekszünk. Ilyenkor a halandó elég tisztán látja, hogy mi megy végbe lelkében, mely a testtől felszabadultan, hatalmas erővel szökken fel a földről, és száguld időn és téren keresztül.

Kapcsolódó idézetek

1. Van az alvás és az ébrenlét között egy időszak, amikor a legintenzívebbek és legvalóságosabbak az álmok, mégpedig annyira, hogy nem lehet eldönteni, véget ért-e az álom vagy elkezdődött-e már az ébredés.
2. Semmitől nem fut úgy az idő, s nem rövidül meg úgy az út, mint ha valamilyen gondolat lenyûgözi egész mivoltát, egész lelkét annak, aki gondolkodik. A külső lét ilyenkor szinte alvás csupán, s ennek az alvásnak álma az a bizonyos gondolat. Hatására az idő elveszti tartamát, a tér elveszti kiterjedését. Elindulunk valahonnan, megérkezünk valahová, csupán ennyit tudunk. Bejárt utunkból az emlékezet csak valamiféle homályos ködöt fogad be: számtalan elmosódó kép úszik benne, fák, hegyek, tájak. Alexandre Dumas
3. Minden lélek halhatatlan. De néhányan közülük olyan állapotban vannak, amit a legtöbb ember életnek sem nevezne. Ez egyfajta álomtalan alvás, majdnem azt mondhatnám, hogy kóma. Előfordul, hogy egy-egy lélek felébred ebből az állapotból. De olyanok is vannak, akik olyan sokáig alszanak, hogy nem tudni, magukhoz térnek-e valaha is. Hogy miért van ez így? Õszintén szólva halvány fogalmam sincsen. De mindenesetre ez az állapot már nagyon közel van a halálhoz.
4. Amikor álom és ébrenlét határán járunk, kevésbé bogozhatók ki a gondolataink. Hatala Csenge
5. Álomban a lélek számára minden ugyanolyan jelenvaló és igaz, mint az ébrenlétben. És mindvégig eldönthetetlen marad számára, hogy álmodik vagy ébren van. Platón
6. Mindenkinek ismerős a helyzet, amikor felriad az éjszaka közepén, odakint minden sötét és csendes, és valami, amire máskor alig gondol, hirtelen közvetlen hatalmas krízisnek tûnik? Az ember fekszik a sötétben, dermedten a félelemtől, és nem tudja elhinni, hogy eddig nem ilyennek látta a dolgokat. Abban a rettenetes pillanatban olyan, mintha késpengén egyensúlyoznánk: kimondhatatlan dolgok fognak történni, ha nem cselekszünk azonnal, és micsoda ostoba vaksággal voltunk eddig megverve, hogy azt hittük, minden rendben van az életünkben! Aztán újra erőt vesz rajtunk az álom, és amikor másnap felébredünk, minden újra rózsaszínnek tûnik, mi pedig vidáman félresöpörjük az éjszakai pánikot, és éljük tovább az életünket, ahogy addig.
7. A tudat szûk keretek között mozog, beszorítva a kezdet és a vég közti rövid időtartamba, amelyet ráadásul még körülbelül egyharmaddal megrövidít a periodikus alvás. A test élete valamivel tovább tart, mindig korábban kezdődik, és igen gyakran később szûnik meg, mint a tudat. Carl Gustav Jung
8. Egyesek azt mondják, hogy alváskor az ember szelleme kiszabadul a testéből, és bolyong a világban, mindenfelé; mások azt állítják, hogy alváskor az ember visszaemlékezik különböző eseményekre; megint mások az álmot jóslatnak tartják, ami csak később fog megtörténni. Van aztán olyan elképzelés, hogy az álom tulajdonképpen az ébrenlét folytatása - én is így hiszem -, amikor a gondolatok, emlékek összekeverednek az alvó fejében. Így lesz aztán a szárnyasegérből és a macskából: szárnyas macska, az emberből és a lóból: lófejû ember vagy emberfejû ló, a kis vízi kígyóból pedig fatörzsnyi óriáskígyó.
9. Ébredés idején az új nap kétes örömmel tölti el a szobát; csöppnyi remény, hogy az alvás és ébrenlét vonzó bizonytalanságát még elnyújthatjuk az álmodó képzelet félig alvása és a megvalósult képzelet félébrenléte között.
10. Ébren a tudat tisztában van az álom mibenlétével, de az alvó számára ismeretlen az ébredés, a való világ, az ép elme fogalma; csak az álom jajsikolyos eszelőssége létezik. Stephen King