Az igazi csaló nem alkalmaz kényszert: eléri, hogy bûnrészesek legyünk a saját magunk ellen elkövetett bûncselekményben. Nem lop el semmit, mi adjuk neki. Nem kell fenyegetőznie, mi mondunk el neki mindent. Azért hisszük el a szavait, mert hinni akarunk neki, nem pedig azért, mert rákényszerít. így önként felajánlunk neki mindent, amit szeretne - pénzt, elismertséget, bizalmat, hírnevet, törvényességet, támogatást -, és csak akkor kapunk észbe, amikor már túl késő.

Kapcsolódó idézetek

1. A csaló nem árul mást, mint reményt. Reményt, hogy boldogabbak, egészségesebbek, gazdagabbak leszünk, hogy szeretnek és elfogadnak, hogy szebbé, fiatalabbá, okosabbá, bölcsebbé és kiteljesedettebb emberré válunk. Reményt, hogy amikor felbukkanunk a másik oldalon, valamilyen értelemben jobbak leszünk, mint ahogyan beléptünk. Maria Konnikova
2. Csalni nem azért nem csalunk, mert nem lehet, vagy mert büntetik, hanem azért, mert nem akarunk. Mert a jó emberek nincsenek erre rászorulva. Grecsó Krisztián
3. A megcsalás, az olyan, hogy ahhoz ketten kellenek, minimum ketten, de mondjuk inkább hárman, és ez nem áldozathibáztatás, hanem egyszerûen az a tény, hogy amíg valaki teljes egészében kitölti a másik ember életét, addig nincs esélye ott egy harmadiknak felbukkanni, aztán viszont nem csak esély lesz, hanem a legtöbbször szükség is, kényszer, lelki vagy a testi az üresen hagyott életrész betöltésére. Haász János
4. A megcsalásnak sok fajtája van. Csalhat meg férfi nőt, a nő férfit. (...) Van, hogy csak a test csal, és van úgy, hogy együtt csal vele a lélek is. (...) A csaló egy röpke pillanatra diadalt arat a saját sorsa felett.
5. A bûnt, a csalást megértem. De a csalást a szavakban? (...) Aki ugyanis a szavakban csal, nem az életét sikkasztja, sinkófálja el, hanem a vallomás lehetőségét, azt a pillanatot, amiben még a vesztőhely is kisimulhat, mint egy szeretett arc, amikor megbékélt álomba hajol. Pilinszky János
6. Az embernek, ha igent mond, lényegesen kevesebb dolgot kell végiggondolnia. Az igen mindig a másik felelőssége. Ráhárítjuk döntésünk minden következményét (hiszen csábított, visszaélt, hazudott, zsarolt), arra, aki ajánlatot tesz, aki egy jó lehetőséget kínál, és nekünk, gondoljuk megengedően, csak annyi a dolgunk, s így minden felelősségünk is, hogy betartassuk vele az ígéretét. Csikós Attila
7. Csalás minden: ha a megtévesztésben a minimumra törekszünk, ha az átlagot követjük, ha a maximummal próbálkozunk. Az első esetben rászedjük a jót, mert elérését így nagyon megkönnyítenénk magunknak; és a gonoszt is, mert neki meg túlságosan kedvezőtlen harci feltételeket szabunk. A második esetben rászedjük a jót; mert így a földi életünk során még csak nem is törekszünk rá. A harmadik esetben rászedjük a jót, mert olyan messzire távolodunk tőle, amennyire csak bírunk; a gonoszt is, mert abban bízunk, hogy ha a végletekig fokozzuk, azzal erejét vehetjük. Eszerint a középutat kellene választanunk, a jót ugyanis mindig csaljuk, ám a gonoszt ez esetben, legalábbis látszólag, nem. Franz Kafka
8. Ha megtörténik a csalás, s te nem tudsz róla, akkor úgy tûnik, nincs is semmi baj, holott ez nincs így. Mert az, aki csal, az változik, titkol, kompenzál, még akkor is, ha nem észrevehető. Csak egy porszemnyi a változás, de mégis változás. S előbb-utóbb sok-sok porszem rárakódik egymásra, s mire észreveszed, már hiába kutatod, mikor és hol került az első a gépezetbe. Bánsági Ildikó
9. Az emberek kevésbé erkölcsösek, mint hinni szeretnénk, de ésszerûbbek, mint feltételezzük. (...) A jog ugyan nem tekinti bûnözőnek az embereket, de feltételezi: az vezérli őket, hogy mennyi előnnyel, illetve kárral jár, ha megtartják a jog előírásait. Ha egy áru drágul, kevesebbet vásárolunk belőle. Ha egy bûncselekmény elkövetésével elérhető előnyt tekintjük árunak, és ezen áru bûncselekménnyel való megszerzése drágul, akkor csökkenni fog iránta a kereslet, azaz kevesebbet bûnözünk. A bûnöző - mint minden más megfontolt üzletember - akkor vállalkozik szükségletei bûncselekmény útján való kielégítésére, ha feltételezi, hogy az így várható ráfordításait meghaladja vállalkozásának nyeresége.
10. Az ember könnyen csinál magának egy öncsalási rendszert, ha nagyon akar valamit, ami ellenkezik az elveivel - minél okosabb valaki, annál rafináltabbat csinál, és minél butább valaki, annál kevesebb elég neki, úgyhogy ez mindenkinek megy. Mérő László