Ugrás a tartalomra
Az igazi realisták mindig a munkások: az anyagi valósággal birkóznak egész életünkben. Formába öntik az anyagot, de ugyanakkor az anyag is beleszorítja őket acélszabályaikba. Számukra nincsenek elvont kérdések. A szabadság, a fegyelem, az egyéniség, a közösség problémái egészen mást jelentenek számukra, mint a polgár számára, akit a kérdések elvont úton, az intellektuson keresztül foglalkoztatnak. A munkásnak minden probléma közvetlenül a testét érinti, a kérdések a húsába, a csontjába vágnak úgy, mint a hideg. (...) És aki egy pillanatra az ő szemükkel tud nézni, az tudja, hogy minden valószínûtlenség, minden játék, minden szabad képzelet, csapongás csak a polgároké, mert a napi három ötvenért nincsenek illúziók és szimbólumok.
Kapcsolódó idézetek
-
A valóság egy árny, melyet a realisták burokként fonnak maguk köré. De higgyétek el nekem, a jövő az álmodóké.
-
Az emberek mindig a látszat után ítélnek. Nem keresik a dolgok mögött az igazságot, (...) hanem megelégszenek az előttük fekvő valósággal, sőt annak látszatával is, mert az mindig kézzel fogható realitás.
Bozzay Margit
-
Vannak álmodozók és realisták a világon. Azt gondolná az ember, hogy egy álmodozó egy másikkal fog összejönni, míg egy realista egy másik realistával, de az esetek többségében ez bizony nem így van. Az álmodozóknak szükségük van realistákra, hogy ne hagyják őket túl közel repülni a Naphoz. A realisták pedig... az álmodozók nélkül talán mindig csak a földön járnának.
-
A valódi szabadság nem az "alkotmánynak", a "törvényes jogoknak" vagy a "törvénynek" nevezett puszta papírdarab. Nem az "állam"-ként ismert irrealitásból eredő absztrakció. Nem a valamitől való szabadság negatívuma, mert az ilyen szabadsággal éhen pusztulhat az ember. A valódi szabadság, az igazi szabadság pozitív: valaminek a szabadsága; a létezés, a cselekvés szabadsága, röviden: a tényleges és aktív lehetőség szabadsága. Ez a fajta szabadság nem ajándék: az ember, méghozzá minden ember természetes joga. Nem adományozható: nem ruházhatja ránk semmiféle törvény vagy kormányzat.
Emma Goldman
-
A valóság a lélek, az illúzió a világ. Rettenetes, hogy mi fordítva élünk. Ténynek vesszük a világot, mivel merevebb, közönyösebb, és "tényszerûbb". Holott csak formája a rugalmas léleknek, mint pohár víznek a pohár.
Pilinszky János
-
Létezik egy valóság. Az viszont... abban is biztos vagyok, hogy a valóság, az sokkal komplikáltabb, sokkal nagyobb, sokkal részletesebb, sokkal gazdagabb, mint amit mi meg tudunk élni, és sokkal nagyobb és sokkal gazdagabb, mint amiről beszélni tudunk. Olyan lények vagyunk, akik szerintem nagyon pici valóságot tudunk egyszerre bevenni. És minden pici valóság arra késztet minket, hogy felruházzuk képzelettel. Tehát, ami a mi életünk, ami a mi élményünk, az általában egy keveréke a valóságnak és a képzeletünknek.
Feldmár András
-
A materialista a világ felszínén él, ezért csak felületesen szabad gondolkoznia. A mélyben vannak azok a kérdések, amelyeket nem szabad föltennie: honnan származik az anyag és mi lesz vele... Ezért kényszerül arra, hogy az anyag örökkévalóságában higgyen. A materialisták "vallása" az a hit, hogy nem hisznek. Ez az istenhittel ellentétben vak hit. Ha a materialista gondolna a Kezdetre és Végre, látni kellene, hogy Semmi nem képzelhető el, sem a Kezdet előtt, sem a Vég után, ezért jól kellene ismernie, hogy a materializmus sem anyagi, hanem szellemi valóság.
-
Gyakran szociálisan arra vagyunk kondicionálva, hogy az élet negatív oldalát lássuk. Ha van tíz dolog, ami jól mûködik, és egy, ami nem, akkor csak arra figyelünk, ami rosszul mûködik. Ha fiacskánk a húszpontos matekteszten tizenegy pontot ér el, akkor nem a tizenegy pontra koncentrálunk, hanem a kilencre, ami nem sikerült neki. Ha fáj a fejünk, akkor nem azt mondjuk: "A mellkasom, a hasam, a lábam és a karom nem fáj!", hanem azt: "Úgy fáj a fejem!" Az inggallérunkon lévő rúzsfolt miatt aggódunk, ahelyett, hogy annak örvendenénk, hogy az ingünk kilencven százaléka milyen tiszta! Túl sok ember gondolja azt, hogy realistának és racionálisnak lenni egyet jelent a hibákra való koncentrálással.
Andrew Matthews
-
Nagyon kevesen vállalkoznak arra, hogy dolgozzanak, gondolkozzanak és még testi erejüket is igénybe vegyék és valósággal keresni kell az olyan embereket, akik éppen a nehézsége miatt szeretnek valamit. Az átlagmunkás, sajnos, csak olyan munka után kívánkozik, amelynél sem testileg és főleg szellemileg nem kell magát megerőltetnie.
Henry Ford
-
A festő, a szobrász és a költő a világ és önmagunk iránti érzéseket fejezik ki. A vállalkozót ösztöne a természet kiaknázására hajtja. A mérnököt a megváltoztatására. A tudóst a megértésére, mûködésének megismerésére. A matematikust a megértés folyamatának átstrukturálására, olyan általánosítások keresésére, amelyek átszabják a világ kézenfekvő felosztását.
Ian Nicholas Stewart