A festő, a szobrász és a költő a világ és önmagunk iránti érzéseket fejezik ki. A vállalkozót ösztöne a természet kiaknázására hajtja. A mérnököt a megváltoztatására. A tudóst a megértésére, mûködésének megismerésére. A matematikust a megértés folyamatának átstrukturálására, olyan általánosítások keresésére, amelyek átszabják a világ kézenfekvő felosztását.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek többségének a pályáját nem valamilyen belső hivatásérzet szabja meg, hanem többnyire adottságok, lehetőségek, egyszóval külső körülmények. Másképpen van ez a költőnél, a festőnél, a zeneszerzőnél vagy a matematikusnál. Ezeket az embereket ellenállhatatlan vágy hajtja a formák, a színek, a hangok vagy az absztrakt fogalmak harmóniája felé, és boldogtalanok lennének, ha gondolataikat, érzelmeiket, eszméiket nem önthetnék a tudományuknak vagy a mûvészetüknek megfelelő formába. Ezeknél az embereknél nincs szó pályaválasztásról, hanem inkább valami belső kényszerről, ami megszabja életpályájukat.
2. A tudós a valóságot akarja lehetőleg visszatükrözni, amint van; a mûvész a valóságot törekszik alakítani úgy, hogy eszményeinek megfeleljen. Kornis Gyula
3. A valódi tudós, különösen a matematikus, munkájától ugyanazt az érzést kapja, mint a mûvész. Az őt érő élmény épp akkora, és épp olyan jellegû. Henri Poincaré
4. A valódi tudós, különösen a matematikus, munkájától ugyanazt az érzést kapja, mint a mûvész. Az őt érő élmény épp akkora, és épp olyan jellegû. Henri Poincaré
5. A matematikus is, a muzsikus is, végső fokon minden igaz mûvész, a dolgok belső absztrakt szépségét, harmóniáját, összefüggéseit igyekszik kifejezni. Mindegyik a maga nyelvén. A zenét sokan megértik. A matematikát kevesen. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének a matematikusnak ugyanolyan élményei az alkotás közben, ugyanolyan esztétikai élményei, mint amilyenek keletkeznek bennünk, ha valami nagyon szép zenemûvet hallgatunk, vagy amit átél a zeneszerző akkor, amikor rájön arra, hogy mi való ide, mi az az igazán szép. Alexits György
6. A költőnek oly dolgokat kell érzékelnie, melyeket a többiek képtelenek észrevenni. A matematikus ugyanezt teszi. Szofja Vasziljevna Kovalevszkaja
7. Minél több szakterületen jártas a költő, annál tágabb a látóköre, gazdagabb a valóságszem­lélete. Gondoljunk csak az ókor nagy költőire: nagy matematiku­sok, csillagászok is voltak. Grigol Abasidze
8. A tudós gondolkodásával a valóság szolgája, amikor alkalmazkodik hozzá, a mûvész a valóság ura, amikor fantáziájával parancsol neki. Kornis Gyula
9. Mást-mást ért életen a természettudós, a filozófus és a költő. Ez az emberi gondolkozás három fő típusa, és ugyanazt a dolgot mindegyikük másképp látja és másképp közelíti meg. Szent-Györgyi Albert
10. Minden pályában mûvészetet látok. Az ügyvéd: az érvelés, a rászedés mûvésze. Az orvos a kitalálás mûvésze. A mérnökben a számok és számítások mestere lappang. A tanár a lelki megfigyelések igénytelen szobrásza. A hadvezér eleven figurákkal játszó sakk-mûvész. A pap? A legfinomabb elhitető, a fantázia szuggesztív mestere: új világot épít a semmibe, kétfelé szakítja lelkünket: rosszra és jóra, és rá tud bírni bennünket, hogy egyik részünk örök harcban álljon a másikkal... Akármelyik pályára mennék, csak mûvész lennék benne vagy rajta kívül. Oláh Gábor