Ugrás a tartalomra
Az indusztriális kórházi vagy rendelőintézeti orvoslás úgy mûködik, mint egy nagyipari autójavító mûhely. Itt is, ott is specialisták vannak. A javítómûhelyben motorszerelők, karosszériások, elektromos szerelők, kárpitosok, fényezők, stb. A kórházban kardiológusok, belgyógyászok, endokrinológusok, gégészek, sebészek stb. Attól függően lépnek akcióba, hogy mi a baj. Érdeklődésük középpontjában a beteg szerv áll. Maga az ember a beteg szerv tokjává devalválódik. Benne van a rosszul mûködő szív vagy vese. A toknak pedig ne legyenek túlzott személyes igényei. Ennek megfelelően jó beteg az, aki szerény, alkalmazkodó, kellő áhítattal tekint a "szakemberre", és főként rutinszerûen gyógyítható. Rosszabb beteg, aki problémát, fejtörést okoz. A gyógyíthatatlan beteg pedig az orvoslás selejtje.
Kapcsolódó idézetek
-
Tanítottam orvosokat, tudom, hogy mennyire hülyék (tisztelet a kivételnek). Vannak köztük specialisták, akik tudnak valamit, értenek valamihez: sebészek vagy belgyógyászok, és ha olyan problémád van, és odakerülsz, tudnak segíteni. És vannak az általános orvosok, akik igazából mindössze emberismerettel és pszichés technikákkal dolgoznak: tablettákat adnak, vagy azt mondják, hogy tornázzál, esetleg sétáltasd a kutyát, amit anélkül is megtennél, közben meg fogalmuk sincs róla, hogy voltaképpen mi is a bajod.
Csányi Vilmos
-
A pácienssel töltött idő is része a gyógyítás mûvészetének, hiszen valóságos embereket kezelünk, valódi gondokkal és félelmekkel. A páciens nem egy hibás alkatrész valami nagy gépezetben, a sebész pedig nem mûszerész.
-
A jó orvos felállítja a helyes diagnózist, és előírja a megfelelő kezelést; a jobb orvos elkíséri a betegét a gyógyszertárba; a legjobb orvos pedig a gyógyszertárban megvárja, amíg a beteg beveszi az orvosságot.
-
Ha valaki a szíve legmélyén nem akar meggyógyulni, akkor nem is fog. Lehet bármilyen nagy tudású az orvos, aki kezeli. Minden belül dől el.
-
Az orvos a szakértő, a beteg pedig a fogyasztó. Az orvos dolga, hogy naprakész tudással ás képzettséggel rendelkezzen. A betegé, hogy szolgáltassa a döntéseket.
Atul Gawande
-
A hagyományos gyógyászat célja, hogy meghosszabbítsa az életet. Feláldozzuk az élet minőségét most - mûtétekkel, kemoterápiával, intenzív kezeléssel -, hogy később esetleg nyerjünk némi időt. A hospice-ban részt vevő orvosok, ápolók, lelkészek és szociális munkások pedig abban segítik a halálos betegségben szenvedőket, hogy a lehető legteljesebb életet élhessék most rögtön.
Atul Gawande
-
Csak az a jó orvos, aki gyógyít. Egy jó orvos azt akarja, hogy gyógyítsuk a gyógyíthatatlant, és küzd a betegségek megelőzéséért.
-
Különös épületek a kórházak. Sokat eredetileg grandiózusra terveznek, hogy hirdesse önnön jelentőségét: "a legfontosabb közintézmény vagyok, születésed és halálod színhelye". Az épület további fejlődése azonban már prózaibb, gyakorlatiasabb megfontolásokat követ: a változó igényeknek megfelelően szárnyakat vágnak le belőle és ragasztanak hozzá, melléképületeket emelnek. Így végül a legtöbb kórház a fenséges és a praktikus keverékévé, az építészeti filozófiák és stílusok tárházává, a kiszolgált város mikrokozmoszává válik.
-
A kórházban a haldokló magányos. Számos gép, mûszer csatlakozik testünkre. Nincs körülöttünk szüntelenül szorgoskodó hozzátartozónk, aki néhány kedves szóval odalép hozzánk, letörli a verítéket homlokunkról, fájdalomcsillapítót ad, elbeszélget velünk, eltereli figyelmünket a jelenről. A kórházban az ügyeletes ül a nővérfigyelőben, és szemével a mûszerek jelzéseit követi. Többnyire csak akkor megy a beteghez, ha hívja, vagy az állapota rosszabbra fordul. Az elmúlás mechanikus, gépies lett. Elembertelenedett, akár világunk jó része.
-
Az igazi tudós a laboratóriumában él, és nem vesz tudomást a külvilágról; sokszor bogaras, elhanyagolja külsejét, mert keveset törődik önmagával. Megvakul, mert fáradhatatlanul kutat a mikroszkópjával; aki önként fertőzi meg magát tuberkulózissal, kolerával, hogy megismerje a betegségek terjedésének tüneteit; a robbanásveszély tudatában készíti el azt a vegyületet, amelynek esetleg áldozatául esik. Ilyen a tudós szellem, akinek a természet feltárja titkait, és akit a feltaláló dicsfénye övez.
Maria Montessori