Az író küszködik, vívódik befelé, magával s az egész világgal, szavakat ejt az íróasztala alá és négykézláb kapargatja újból össze, fúr, farag, talán a haját is kitépi melléje - ez a mûhely titka.

Kapcsolódó idézetek

1. Az író mûhe­lye: az egész élet, nem csak a dol­gozószoba és nem csak az íróasztal. Mesterségének az élet ismerete, szemlélete és értelmezése a mérté­ke. Ez azonban csak a fele a dolog­nak. A legfontosabb: hogyan tud visszahatni a mûvészet az életre, az emberi lélekre, az idők folyá­sára. Grigol Abasidze
2. Kinyit egy kaput egy író, és fejleszt rajtam valamit, egy kicsit megpróbál magához felemelni, ha nem adom fel, ha úgy vagyok vele, hogy nekem ez fontos, én szeretném ezt megérteni, hogy tényleg élmény legyen belőle. Tompos Kátya
3. Az igazi mûvészet mindig egy kicsit harcban, feszültségben él a közönséggel, annak kialakult értékrendjét módosítja újra és újra, ehhez pedig ismételten meg kell küzdenie a legtöbb meglevő "szellemi tériszonnyal". Papp Oszkár
4. Az írónak azért nemes a mestersége, mert ellenáll az elnyomásnak, tehát beleegyezik a magányba. Albert Camus
5. Versben nemcsak a gondolat nem marad épen (...), de még az érzések is átszüremlenek a megolvadt szavak kohóján. A külsőségek egyszerre mind elesnek, és legbelül állunk, a lelki mûhely legközepén, más formájú, más színû, más illatú, más értelmû dolgok vesznek körül, mint kinn a napvilágon. Ady Endre
6. A festő és a költő egyaránt újraírja a valóságot. Kitágítja. És idő kell ahhoz, hogy ebbe beletanuljon. Egy egész élet. A valóság újraírása a mûvész saját igazságához vezető út. Alex Miller
7. A mûvésznek szerencsés a természete: legtitkosabb, önmaga előtt is rejtett lelki rezdüléseit alkotással fejezheti ki, mely másokat, néki idegeneket, nagy erővel ragad magával, anélkül, hogy ők tudnák, ez az elragadtatás honnan származik. Sigmund Freud
8. Az írói lét egy folyamat, amit maga az író sem tud mindig irányítani - esetenként maga is meglepődik.
9. Egy mûvész alkotó géniusza, ha nem is szükségszerû, hogy ennek tökéletesen tudatában legyen, mindig arra törekszik, hogy formába öltöztesse valamely álmát. Ez az álom irányítja minden erőfeszítését, s a mûvész a kudarcok, félsikerek, sutaságok vagy szerencsés véletlenek sorozatán keresztül tapogatódzva igyekszik megragadni, foglyul ejteni - míg csak egy szép napon végre valóságra tudja váltani. A mesteri tudás, mindent összevetve, mintha nem is annyira a kifejezési eszközök elsajátításából következnék, mint abból, hogy a mûvész birtokba veszi azt a belső igazságot, amely egyszersmind sajátos nyelvre is kényszeríti. Az alkotó szellem mindenekelőtt ennek az álomnak az eredménye.
10. Lapozgatom az éveket, és az írott sorsom szétpereg, a sorok között olvasok, bujkálok, kardozok, elfogyok, hiába minden félelem, az elme harcos és nem felejt, itt dadogó a csend, ott ragyogó a rend, csak nézem föntről a két kezem, hogyan deríti föl a képtelent, hogy kutatja, hajtja lapjait, hátha megtalálja titkait. Szabó Balázs Bandája