Az istenek megszerettetik velünk azt, akit nem akarunk szeretni s elfordítják tőlünk azt, akinek szerelmére vágyunk. Meghalasztják azt, akinek élnie kellene, s megkímélik azokat, akik megérdemlik a halált. Amit az egyik kezükkel adnak, azt a másikkal elveszik, saját kiismerhetetlen törvényeik szerint.

Kapcsolódó idézetek

1. Az istenek irigyelnek minket. Irigylik a halandóságunkat. Azt, hogy bármelyik perc az utolsó lehet. Mindent megszépít számunkra a biztos halál.
2. Úgy alakul az élet, ahogy mi alakítjuk. De olyan dolgok is vannak, amelyekre az istenek köteleznek bennünket. Nem számít, hogy milyen okból teszik, és az is hasztalan, ha minden lehetőt megpróbálunk, hogy messziről elkerüljük ezeket a dolgokat. Paulo Coelho
3. Isten féltékeny, de csak azokra, akiket az ő imádandó lényén kívül szeretünk. Isten féltékeny, de csak oly szeretetre, mely bennünket tőle eltávolít. Prohászka Ottokár
4. Az égiek azért helyezték önmagunk szeretetét minden más fölé, hogy az ember minden csapás ellenére élni akarjon. Ha önmagunk szeretete csorbát szenved, más szeretetnek sincs helye, és ha önmagunk szeretete túlságosan is megsérül, az ember inkább a halált választja, márpedig ez az égi törvények ellen való. Pearl Sydenstricker Buck
5. Azért veszítjük el a számunkra fontos embereket, hogy jobban megbecsüljük azokat, akik még megvannak. Nincs más magyarázat. Különben Isten szadista állat lenne. Jodi Lynn Picoult
6. Azt beszélik, hogy az istenek az emberek sorsával játszanak. Hogy szerintük pontosan miféle játékot játszanak ebben a pillanatban, azt csak találgatni lehet. De persze, vannak szabályok. Mindenki tudja, hogy vannak szabályok. Csak őrülten kell bizakodni abban, hogy az istenek is ismerik a szabályokat. Terry Pratchett
7. Mindenkit meg lehet váltani, és azoknak kell adni a legtöbb szeretetet, akik a legnehezebben megválthatók. Próbára tétetünk ezzel, hiszen könnyû azt szeretni, aki viszontszeret bennünket. Ám sokkal nehezebb szeretetet nyújtani annak, aki gyûlölettel fordul el tőlünk, fájdalmat és bánatot okoz nekünk, és nem kér a szeretetünkből. Igazi próbatétel, hogy kiderüljön, képesek vagyunk a felebarátainkat is szeretni annyira, mint önmagunkat. Mert Isten mindenkit szeret, és ha azt akarjuk, hogy a földön is megvalósuljon a mennyország, akkor nekünk is azt kell tenni.
8. Az élet kedvencei nem akarnak tudni a halálról. (...) A halál felé azok fordulnak, azok várnak a haláltól pihenést, megnyugvást, azok értik a gyógyító halált, akiket az élet megkínzott, megalázott, letaposott, elgyötört, hosszú esztendőkig mindig, mindig, mindig csak bántott.
9. Nem mi választjuk meg, hogy ki kerül mellénk, hanem a világmindenség. A világmindenség dönt, és a döntés alapján valaki él és valaki meghal. Ez egy kemény törvény, de puszta szükségszerûségből minden létező behódol neki. Philip Kindred Dick
10. Az örök élet nem adatott meg nekünk. Helyette azt az illúziót kaptuk, hogy amíg élünk, ugyanazok maradunk, akik mindig is voltunk. S ebbe a hazugságba mélyen belerágjuk magunkat. Ezért nem tudunk jól megöregedni. Az öregedés számunkra azt jelenti, hogy Isten részvét nélkül kifoszt bennünket. De Istenre még a képzeletünkben is nehéz haragudni - túlságosan hatalmas a mi dühünk érvényesítéséhez. Tehát könnyebb megtagadni őt. Vagy a Sátánnal helyettesíteni. S a legkönnyebb a szeretett embert - nőt vagy férfit - felelőssé tenni azért, hogy kapcsolataink kiégnek, elromlanak, az imádott lélek csalódást okozó átokká válik, kellemetlen szemtanúja lesz indulásunk elkerülhetetlen kudarcainak. Popper Péter