Az öntudatos embernél... valami elromlik. Õ elvesz, de sosem ad. Folyamatosan gyûjtöget, és képtelenné válik a megosztásra. Folyamatosan határfalakat épít maga köré, hogy senki se juthasson a közelébe. Figyelmeztető táblákat aggat maga köré: "Tilos az átjárás. " (...) A tudatosság a végtelen élet, a bőséges élet. Nem ismer határokat. De szinte mindenki öntudatos.

Kapcsolódó idézetek

1. Öntudat: olyan tükrök előtt állni, melyek áthaladnak az univerzumon, és útközben új képeket gyûjtenek magukba - állandóan visszahatnak. A végtelen végesnek látszik, a tudat analógiája hordozza a végtelenség érzékelt darabjait. Frank Herbert
2. Minden lény átmeneti jellegû boldogságra törekszik, miközben megpróbálja magát távol tartani a szenvedéstől. A megvilágosodás azonban olyan felülmúlhatatlan boldogság, ami nem tûnik tova, nem múlik el. Súlyos hiba lenne lustaságból vagy a képzelőerő hiánya miatt a tudatot elzárni önmaga leggazdagabb lehetőségeitől. Aki megragad egy fogalmi szinten, ahol saját testével és tulajdonaival azonosítja magát, az abszolút szinten nem képes másokon segíteni, és kevés vigaszra lel, amikor eléri az öregség, a betegség, a halál és a veszteség. Ole Nydahl
3. Az önismeret nem azt jelenti, hogy eszköztelenné válok, az önismeret azt jelenti, hogy egyre több eszközt birtokolok és használhatok tudatosan. Ezek ott vannak bennünk!
4. Ki tudja, milyen konfliktusok sülnének ki abból, ha teljesen átjárhatóak vagy akár nem is volnának határok, és egy egyszínû világtérkép heverne előttünk. Lehet, hogy az embernek szükséglete egyfajta elkülönülés. Arról nem is beszélve, hogy a határok nélküli világ felé vezető út szinte biztosan járhatatlan. Milo van Bokkum
5. Annyi, de annyi szabály van, amiről az ember nem tud, és teljesen mindegy, mennyit tanul, képtelenség mindet elsajátítani. A tudatlanság újra és újra elárul minket.
6. Úgy képzelem, minden embernek van valamilyen belső határa, amelyen belül mértéke van a jónak és a rossznak. Egyáltalán, mindennek, ami lehetséges az emberek között. De neked nincs határod. Márai Sándor
7. Az ember végtelen önzésébe minden céljához vezető utat lerövidítene, minden kanyart levágna... nem veszi észre, hogy miközben szorgalmasan észszerûsít, világokat tagad meg, maga is egyre tehetetlenebbé válik.
8. Most éled azt az életet, melynek feladatait előzőleg nem tudtad teljesíteni. Milyen jó lenne tudni, mik ezek a feladatok. És meg is tudod, ha figyelsz. Úgy mondják: ha éber vagy. Vagy még inkább: tudatos. Tudatosság alatt nem az állandó készenlétet, nem önmagad görcsös felügyeletét értem. Tudatosság számomra az, amikor felismerem a láthatatlanul szövődő összefüggéseket; amikor érzékelem, hol a helyem a világban. Nem a múltban élek, nem is csak a mában, de nem is a jövőben. (...) Csak úgy: vagyok. Berente Ági
9. Sokan kérdezik, vajon lehetséges-e túlságosan szeretni önmagunkat. Hol van az a határ, amin túl ez már önzésnek számít? Szerintem nincs ilyen lehetőség. Nincs határ. Az önzés önmagunk szeretetének hiánya. A világunk éppen ettől szenved, mert mi emberek túlságosan foglyai vagyunk a bizonytalanságnak, ítélkezésnek és a szabályozásnak. Ha valakit feltétel nélkül akarok szeretni, magam iránt is ugyanazt kell éreznem. Nem tudok olyasmit adni, ami nekem nincs. Anita Moorjani
10. Nem lehet úrrá az ember semmin sem, amíg fél a haláltól. Aki pedig nem fél tőle, azé az egész világ. Ha nem volna szenvedés, az ember nem ismerne határt, és nem ismerné önmagát sem. Lev Tolsztoj