Az önvádban van valami fényûzés. Ha önmagunkat korholjuk, úgy érezzük, senki másnak nincs joga korholni bennünket. A gyónás oldoz fel bennünket, nem a pap.

Kapcsolódó idézetek

1. Elismerem, hogy belénk van oltva a testünk iránti gyöngédség; elismerem, hogy gyámságot gyakorolunk fölötte. Nem tagadom, hogy gondoznunk kell, de hogy szolgálnunk kellene, azt tagadom. Sok másnak lesz rabja ugyanis, aki testének rabja, túlságosan félti, és mindent hozzá viszonyít. Lucius Annaeus Seneca
2. A gyónás ereje nemcsak a tények elmondásában van, hanem inkább a bûnbánatban, az elkövetett bûnökért. És amíg ezt el nem végzi, halálos bûnben leledzik, akár ismerem az elkövetett cselekményt, akár nem. Giuseppe Tomasi di Lampedusa
3. Nem azt kívánjuk (...), hogy esendőnek ítéljenek bennünket. Csak azt akarjuk, hogy sajnáljanak minket, és megerősítsenek az utunkon. Lényegében tehát azt szeretnénk, ha nem volnánk többé bûnösök, de erőlködnünk se kéne, hogy megtisztítsuk magunkat. Nincs bennünk sem elég cinizmus, sem pedig elegendő erény. Albert Camus
4. Amikor hagyjuk, hogy a saját fényeink ragyogjanak, azzal másoknak is lehetőséget nyújtunk ugyanerre. És ahogy megszabadulunk a félelmünktől, a jelenlétünk automatikusan megszabadít másokat is. Marianne Williamson
5. Gyónásra mindenkinek szüksége van. A kimondott szó más színt kap, a valóság határokkal fogja körül, kiszabadul az álmok, a vágyak ködös rabságából, amelyet a vér megállíthatatlan keringése rettenetesen egyhangú ütemeivel őrjítővé tesz. A kimondott szó világít és a világosság mutat valamilyen utat.
6. El sem képzelheted, milyen jól esik a feloldozás a gyónás után, milyen megkönnyebbülés: tiszta a lap, újrakezdhetjük az életet. Francois Mauriac
7. Nem attól félünk, hogy nem illeszkedünk be. Attól félünk, hogy mérhetetlenül erősek vagyunk. A fény az, és nem a sötétség, ami megrémít. (...) Úgy kell ragyognunk, mint a gyerekeknek, és nemcsak keveseknek, de mindenkinek. És ha hagyjuk ragyogni ezt a fényt, tudattalanul másoknak is megadjuk a jogot ugyanerre, ahogy lerázzuk a saját félelmünket. A jelenlétünkkel szabadítunk fel másokat.
8. Nem attól félünk, hogy nem illeszkedünk be. Attól félünk, hogy mérhetetlenül erősek vagyunk. A fény az, és nem a sötétség, ami megrémít. (...) Úgy kell ragyognunk, mint a gyerekeknek, és nemcsak keveseknek, de mindenkinek. És ha hagyjuk ragyogni ezt a fényt, tudattalanul másoknak is megadjuk a jogot ugyanerre, ahogy lerázzuk a saját félelmünket. A jelenlétünkkel szabadítunk fel másokat.
9. Ha gyûlölünk valakit, akkor annak képében olyasmit gyûlölünk, ami bennünk van. Ami nincs meg bennünk, az nem zaklat fel. Hermann Hesse
10. Ha gyûlölünk valakit, akkor annak képében olyasmit gyûlölünk, ami bennünk van. Ami nincs meg bennünk, az nem zaklat fel. Hermann Hesse