Nem attól félünk, hogy nem illeszkedünk be. Attól félünk, hogy mérhetetlenül erősek vagyunk. A fény az, és nem a sötétség, ami megrémít. (...) Úgy kell ragyognunk, mint a gyerekeknek, és nemcsak keveseknek, de mindenkinek. És ha hagyjuk ragyogni ezt a fényt, tudattalanul másoknak is megadjuk a jogot ugyanerre, ahogy lerázzuk a saját félelmünket. A jelenlétünkkel szabadítunk fel másokat.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem attól félünk, hogy nem illeszkedünk be. Attól félünk, hogy mérhetetlenül erősek vagyunk. A fény az, és nem a sötétség, ami megrémít. (...) Úgy kell ragyognunk, mint a gyerekeknek, és nemcsak keveseknek, de mindenkinek. És ha hagyjuk ragyogni ezt a fényt, tudattalanul másoknak is megadjuk a jogot ugyanerre, ahogy lerázzuk a saját félelmünket. A jelenlétünkkel szabadítunk fel másokat.
2. Amikor hagyjuk, hogy a saját fényeink ragyogjanak, azzal másoknak is lehetőséget nyújtunk ugyanerre. És ahogy megszabadulunk a félelmünktől, a jelenlétünk automatikusan megszabadít másokat is. Marianne Williamson
3. Egy nő ragyogjon, és rögtön gyönyörû lesz, akárhogy is nézzen ki. Ennyi lenne. Remegjen meg a világ, ha megjelenik, és meg is fog, mert azt, aki ragyog, észreveszik. Nem tudnak elmenni mellette, nem is lehet, ugyanis sugárzik. Na ebből van kevés. Hiszen mennyivel egyszerûbb széthisztizni a perceket, hogy de neked mennyire rosszul áll az életed, és egyébként is milyen szerencsétlen vagy. Nos igen, az vagy, de ezen csak te tudsz változtatni, semmi más. Gondold meg, hogy minek adsz energiát. Ne etesd a gyengítő szörnyeket, inkább hagyd magad mögött őket, mintha nem is léteznének. Hiszen nem is léteznek. Csak az van, amire te figyelsz, az meg olyan lehet, amilyenné formálod vagy címkézed, ugyanis minden a te kezedben van. Oravecz Nóra
4. Félünk a sötétben. (...) De mitől félünk valójában? Nem magától a sötétségtől, hanem a benne rejtőző igazságtól.
5. Arra vágyunk, hogy az emberek megértsenek, és azért szeressenek, mert megértenek. Ez pedig nem lehetséges addig, amíg csupán a testet látják belőlünk. Önmagunkban és másokban is a mélyről jövő, aranyszínû ragyogást akarjuk tudatosítani, nem csupán a csillogó felszínt, a látszatot. E törekvésünk kimenetele pedig egyedül attól függ, hogy mi magunk mivel azonosulunk. Hogy mentálisan és érzelmileg mit helyezünk előtérbe, mert a többiek ahhoz fognak viszonyulni. Vagy gyengédséget, örömöt, kedvességet, nyíltságot és békét árasztunk magunkból, vagy elrejtőzünk egy pusztán anyagi azonosító mögé. A kettő együtt nem megy, hiszen az egyik a szeretet, a másik a félelem.
6. Születésünktől fogva szabadok vagyunk. Akik ezt el akarják venni tőlünk, legyenek bármilyen erősek, engem nem érdekel. A lángoló víz, a jeges tájak... egyik sem érdekel! De az lehet a világ legszabadabb embere, aki látta mindezeket. Küzdj! Ez olyasmi, amiért az életemet is adnám. A világ odakint talán félelmetes hely, de ez nem számít. Talán kegyetlen hely, de ez lényegtelen. Küzdj!
7. Néha nekünk is idegenné kell válnunk önmagunk számára. Így a lelkünkben rejtőző fény megvilágítja azt, amit meg kell látnunk. Paulo Coelho
8. Mosolyogni tessék! Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly - minden eshetőségre készen -, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly meggyőződésem szerint mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy. Janikovszky Éva
9. Te olyan vagy, amilyen, és annak örülsz, ha éppen így fogadnak el. Nos, mások is ugyanennek örülnek. Pedig milyen különbözőek vagyunk, mégis ugyanarra vágyunk: hogy azok lehessünk, akik szeretnénk, szabadon, anélkül, hogy mások kritizálnának vagy elítélnének. Arató Mónika
10. Ne féljünk attól, hogy nem jól csinálunk valamit, vagy nem vagyunk elég jók! Az ilyen jellegû félelem teljesen alaptalan. Az élet nem arról szól, hogy mindent jól csináljunk, megtaláljuk a helyes választ a nagy kérdésekre (vagy akár a kicsikre), elolvassuk az összes arra érdemes könyvet, elvégezzük a megfelelő tanfolyamokat, vagy mesterektől tanuljunk. Ahogyan arról sem, hogy voltak-e mély, spirituális élményeink, sikerült-e módosult tudatállapotba kerülnünk, vagy tömegek spirituális guruja voltunk-e. (...) Az egyetlen dolog, ami számít, hogy hagyjuk magunkat annak lenni, akit vagyunk! Ilyen egyszerû! Legyünk önmagunk - az igazi, valódi énünk! Legyünk a szeretet, ami vagyunk. Ragyogjon a fényünk a lehető legfényesebben! És amíg tart, ne felejtsük el élvezni az utazást, és jól érezni - nagyon jól erezni magunkat! Anita Moorjani