Az örökkévalóság végtelenségében az atomok, melyek egy ideig testünk részét alkották, újra felhasználódnak, és más életekbe ágyazódnak be a Földön, vagy esetleg az elkövetkező galaxisok más bolygóin. Úgyhogy az egész világegyetemben szétszóratva reinkarnálódunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Mind összetartozunk; egymáshoz biológiailag. A Földhöz kémiailag. Az Univerzumban minden máshoz atomilag. Neil deGrasse Tyson
2. A természeti világ és változatos lakói - saját fajunk többi tagjával együtt - körbeveszik testünket, és benépesítik azt az "élőhelyet", amelynek a testünk is élő része. Testünk belső ökoszisztémája analóg a természeti világgal. Mindannyian egy nagyobb egészbe illeszkedünk, és mindegyikünk önmagában is egy hasonlóan egységes és összefonódó totalitást tartalmaz - ökológiát az ökológiában. Jonathan Reisman
3. Mindig megtaláljuk, amit elvesztettünk, emlékezünk arra, amit elfelejtettünk, és visszatérünk oda, ahonnan elmentünk, vagy éppen fordítva, örök körforgásban. Az egész élet új esélyek sora, és amíg élünk, az utolsó pillanatig, mindig lesz újabb esély. Jeanette Winterson
4. Az emberek csak halott csillagok hamvai. Mind atomok vagyunk, amik egy rövid időre összeállnak, és utána széthullanak. Amikor ennek vége, és újra semmivé foszlunk szét, tiszta lappal kezdhetünk, mintha eltörölnék az összes bûnünket.
5. Több milliárd évvel ezelőtt felrobbant csillagokból származó atomok száguldottak át az ûrön, és a Földön azóta újrahasznosítjuk őket. Kivéve az alkalmankénti üstökösöket, meteorokat és némi csillagközi port, pontosan ugyanazokat az atomokat használtuk fel újra és újra, amióta a Föld létrejött. Megesszük, megisszuk, belélegezzük őket, belőlük állunk. Pontosan ebben a pillanatban mindegyikünk atomokat cserél mindenki mással, és nemcsak egymással, de az állatokkal, a fákkal, a gombákkal, a humusszal. Nathan Filer
6. Valójában emlékeinkért élünk. Minden nap, minden órában, másodpercben, a végtelen sok pillanatban, és e végtelenül sok pillanat végtelenül sok benyomásában úgy érezzük, hogy világban-létünk energiáit gyûjtjük. Számunkra ezt jelenti az én létezése: az, ami emlékké lesz, egyszerre idő és időtlenség, jelen, a jelen áttûnése a múltba, és még inkább a jövőbe: a megtörtént áttûnése az emlék jövőjébe. Beney Zsuzsa
7. Legyen szó akár a csillagokról, akár a fekete lyukakról, bolygókról vagy emberekről, molekulákról vagy atomokról, végül minden szétesik. Élettartamuk hossza nagyon sokféle. Mégis arra kell számítanunk, hogy mindannyian meghalunk, az emberi faj is kihal, az élet és az elme, legalábbis ebben a világegyetemben, ugyancsak elmúlik, ami a fizikai törvények hosszú távú következménye. Az egyetlen újdonság az, hogy mi erről tudomást szerzünk. Brian Greene
8. Minden élőlény, a növényektől az állatokon át a bolygót benépesítő emberekig mind kapcsolatban állnak. Mind egyek vagyunk. És ugyan elmúlunk, a lelkünk, az energiánk, a lényegünk sosem halványul el. Végtelen lények vagyunk - mindenki az. Alyson Noel
9. A természetben áramló molekulák folyamának része vagyok. Egy időre hangot kapok, tudatosságot kapok, de úgy érzem, annak a csillagporból álló folytonosságnak a része vagyok, amelybe beleszületek és amelybe ennek az életnek a végén visszatérek.
10. Az életnek azért van jelentősége, mert egyszer véget ér; apró felvillanások vagyunk egy hosszú idővonalon, ahol időnként ütközünk más emberekkel, más valószínûtlen atom- és energiahalmazokkal, amelyek valamiért ugyanabban az időpontban léteznek, mint mi. Hayley Campbell