Ugrás a tartalomra
A természetben áramló molekulák folyamának része vagyok. Egy időre hangot kapok, tudatosságot kapok, de úgy érzem, annak a csillagporból álló folytonosságnak a része vagyok, amelybe beleszületek és amelybe ennek az életnek a végén visszatérek.
Kapcsolódó idézetek
-
Utazók vagyunk egy kozmikus utazásban - csillagpor, amely a végtelenség örvénylésében kavarog. Az élet örök. Az élet kifejeződései azonban tünékenyek, elsuhanóak, mulandóak. (...) Egy pillanatra megálltunk, hogy találkozzunk egymással, érezzük, szeressük egymást és részesüljünk egymásból. Ez becses pillanat, de futólagos. Kis epizód az örökkévalóságban. Ha gondoskodásban, tisztaszívûségben, szeretetben részesülünk, gazdagságot és örömet teremtünk egymás számára. És akkor ez a pillanat megérte a fáradtságot.
Deepak Chopra
-
Ugyanabból a csillagporból lettünk, amelyből minden más dolgok is lettek, és akár elmerülünk a fájdalomban, akár nevetünk, és felragyog arcunkon az öröm, csak azok vagyunk, amik nem tudunk nem lenni: világunk egy része.
Carlo Rovelli
-
Egy tudós számára a legmélyebb, csaknem vallásos rádöbbenést jelentheti annak a megtapasztalása, hogy a csillagok gyermekei vagyunk, és hogy értelmünk képes megérteni a mindenséget mozgató általános törvényeket. Testünk atomjait, a Naprendszer születése előtt mérhetetlen hosszú idővel, egy felrobbanó csillag belsejében végbemenő folyamatok kovácsolták. Atomjaink ősibbek, mint a legvénebb hegyek. Szó szerint csillagporból vagyunk. Most pedig ezek az atomok intelligens lényekké álltak egybe, akik képesek megérteni a saját létüket is lehetővé tévő általános törvényeket.
Michio Kaku
-
Erősen magamhoz szorítom. A részévé akarok válni. Nem csak benne lenni, hanem mindenhol, körülötte. Azt akarom, hogy nyíljanak meg a bordáink, találkozzon a szívünk, olvadjon össze. Hogy a sejtjeink élő fonatként tekeredjenek egymás köré.
-
Kezdetben ugyanabba a galaxisba születünk. Emberként jövünk a világra, és ugyanúgy élünk tovább az idő múlásával. Az emberek egymással való találkozása csodálatos dolog. A nevetés, a szomorúság, még a szerelem is. Összesítve mindenkinek egy százalék esélye van. Ráébredtem, hogy a világot mennyi sokszínû csoda járja át.
-
A galaxisokról és a kozmikus sugárzásról olvasni azért is jó, mert megnyugtat, és könnyebben tudok levegőt venni. Ha az univerzumba helyezem önmagam, akkor mindjárt a megfelelő szögben látok minden mást is. Csillagpor vagyok. Amely aranybarna színû. Csak egy apró morzsa vagyok a hatalmas mindenségben.
-
Amikor felnézek az éjszakai égboltra, eszembe jut, hogy semmi más nem vagyok, csak régóta halott csillagok hamvai. Az ember atomok összessége, amelyek meghatározott rend szerint egy rövid időre összeállnak, majd újra széthullanak. Megnyugvást találok a jelentéktelenségemben.
-
Amikor az elménk és a bizonytalanságaink miatt jelentéktelennek érezzük magunkat, úgy tûnik, a testünk tényleg képes emlékeztetni minket rá, hogy mindannyiunkat csillagporból gyúrtak.
Amy Cuddy
-
Csillagok születnek és halnak meg. A körforgás örökké ismétlődik. Következő nap, következő éjszaka, és megint újra. Megszületünk és meghalunk, mint a csillagok.
-
Mi, akik az Univerzum gyermekei vagyunk - a csillagok életre kelt pora -, el tudunk töprengeni ugyanennek az Univerzumnak a természetéről, olyannyira, hogy olykor az azt mûködtető törvényekbe is bepillanthatunk. Rejtély, miként kapcsolódunk ilyen kozmikus dimenziókba. Ez a kapcsolat azonban vitán felül létezik. Mit jelent mindez? Mi az Ember, ha ekkora kegy részesei vagyunk? Nem hiszem, hogy létünk a Világegyetemben a vaksors szeszélye, a történelem véletlene, semmi kis zörej lenne a nagy kozmikus drámában. Ehhez túlontúl is belekeveredtünk a dolgokba. Meglehet, maga a Homo sapiens faj fizikai léte valóban mit sem számít kozmikus méretekben, az azonban, hogy a Világegyetem egy bolygóján tudatos szervezetek élnek, feltétlenül meghatározó jelentőségû tény. A tudatos lények révén a Világegyetem öntudatra tett szert. Ez pedig csöppet sem elhanyagolható körülmény, nem céltalan, értelmetlen erők jelentéktelen mellékterméke. Nekünk valóban itt a helyünk.
Paul Davies