Az oroszlánok üvöltése, a farkasok ordítása, a viharos tenger dühöngése és a pusztító kard mind részei az ember számára megfoghatatlanul nagy örökkévalóságnak.

Kapcsolódó idézetek

1. Az oroszlánok ordítása, farkasok üvöltése, a viharzó tenger tombolása és a romboló Kard túlságosan nagy darabjai a Végtelenségnek: sehogyse férnek az ember szemébe. William Blake
2. Örökkön nyugtalan a tenger, örökkön zúgnak a lombok. Örökkön háborog az ember, örökkön kicsik a dolgok. Su-La-Ce
3. Évszázadok jönnek és mennek, birodalmak emelkednek és omlanak össze, a tolerancia és a barátságos érzület korszakai váltakoznak a véres erőszak, a háború és a különféle ideológiák ürügyén elkövetett tömeggyilkosságok korszakaival. A denevérek, a bogarak, a kövek, a fák és az emberek nyomorúságos és szánandó imádságaikkal mind ennek az örök körforgásnak a részei. Georg Klein
4. A Hold a tengert a partra vonzza, az embereket pedig a saját felszínére. A farkasok felemelik a pofájukat, és az éjszakai égbolton függő ezüstös korong felé üvöltenek. Az emberek felemelik a fejüket, és távolabbra néznek, a végtelenségbe. Ez mindig is így volt - és most már úton vagyunk a végtelenbe. Tim Marshall
5. A harangok az örökkévalóság üzenetét hordozzák. Jón Kalman Stefánsson
6. Az erdőket ezerféle hang tölti be. Madarak csicseregnek, békák vartyognak, tücskök ciripelnek és szél susog a fák levelei között. Ebben a soha el nem hallgató koncertben megszólalnak fenyegetések, hízelgő szólamok, vészjelzések és nászszertartások hangjai. Egy elpattanó gally reccsenésétől megriadt mókus felszalad a fára, a madarak egymást hívogatják. Az állatok a számtalanféle hangra reagálva szüntelen mozgásban vannak, és közben maguk is hangokat keltenek, hozzájárulva a roppant kakofóniához. Ám míg az erdő recseg, csivitel, surrog, zörög és susog, a növények csak hallgatnak, és mintha tudomást sem vennének az egész hangzavarról. Vajon valóban süketek az erdő lármájára? Vagy csak mi nem észleljük a reakcióikat? (...) A növények valószínûleg nagyon is reagálnak a hanghatásokra. Daniel Chamovitz
7. Vadabb vagyok, mint bármelyik állat, Nem fordíthatok senkinek hátat... Vicsorognak rám az oroszlánok, Húsz éve üvöltök, ostorral járok. Így elfelejtem, hogy én is félek, Micsoda hős, micsoda élet! Hobo
8. Az örökkévalóság szörnyen hosszú idő.
9. Ó, halál, te örök telhetetlen, gyûlöletes, mégis győzhetetlen, engem mindig zaklató fehérség! Bár tudom, hogy egyszer el kell esnem, ellenséged vagyok rendületlen, embereknek kell ez a merészség. Nagy László
10. Leírhatatlan érzés szembenézni a tengerrel! Az állandóan változó, a partot szüntelenül nyaldosó hullámok tele vannak élettel, olyan távoli földekre jutnak el, melyekről semmit sem tudok!