Az őrülteket tessék tiszteletben tartani. (...) És hogyan tudjuk az őrültnek megadni a tiszteletet? Hát ha elhitetjük vele, hogy nem látjuk őrültnek. És hogyan győzzük meg az őrültet arról, hogy mégsem őrült? Mi sem egyszerûbb. Legyünk őrültebbek nála.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden embert tisztelni kell, akármilyen sajnálatraméltó vagy nevetséges. Emlékeznünk kell, hogy minden emberben ugyanaz a lélek van, mint bennünk. Még akkor is, ha a másik testileg, lelkileg visszataszító, így kell gondolkoznunk: "Igen, ilyen szörnyûségnek is kell lennie, és el kell viselni őket." Ha kimutatjuk nekik ellenszenvünket, először is, igazságtalanok vagyunk, másodszor, kihívjuk őket olyan harcra, mely nem a koncért, hanem az ő létükért folyik. Akármilyen is, képtelen megváltoztatni magát. Mit tehet? Küzd ellenünk, mint a halálos ellenségével. Hiszen valójában mi akkor akarunk jók lenni hozzájuk, ha ők már megváltoztak, és nem olyanok, amilyenek. De ez számukra lehetetlen. Éppen ezért, jó szándékúnak kell lennünk minden emberrel, bármilyen is legyen, és ne várjuk tőle azt, amire képtelen, hogy más ember legyen. Arthur Schopenhauer
2. Valahányszor törődött, idős emberrel, gyerekes anyával, mankós rokkanttal vagy nehéz csomagot cipelő emberrel, gyászruhás családdal találkozol, adj nekik utat tisztelettel. Mert tisztelnünk kell az öregséget, a nyomorúságot, az anyai szeretetet, a betegséget, a munkát, a halált. Valahányszor azt látod, hogy egy gyereket mindjárt elüt egy kocsi, rántsd el; ha felnőtt, figyelmeztesd. Ha árván sírdogáló gyereket látsz, kérdezd meg, mi baja, ha egy öregember elejti a botját, vedd fel. Ha két gyerek összekap, válaszd szét őket, ha férfiak civakodnak, menj tovább, nem kell semmiféle kegyetlen jelenetnél ott lenni. És amikor két rendőr közt megkötözött embert látsz, ne állj a kíméletlenül kíváncsiskodó tömeg közé: lehet, hogy ártatlan. És hagyd abba a beszélgetést, nevetgélést, ha betegkocsit tolnak el előtted, vagy halottas menetet látsz - lehet, hogy holnap a te házadból kanyarodik ki. Tisztelettel nézz a párosával vonuló intézeti gyerekekre: a vakokra, a némákra, az angolkórosokra, az árvákra, az elhagyott gyerekekre, gondolj arra, hogy a szerencsétlenség és az emberi könyörület megy előtted. Ha visszataszítóan vagy nevetségesen torz ember jön feléd, tégy úgy, mintha nem látnád. Oltsd el, ha égő gyufát látsz valahol, emberéletbe kerülhet. Válaszolj udvariasan, ha az utat tudakolják tőled. Ne nevess ki senkit, ne szaladj, ha nem feltétlenül kell, ne bámészkodj. Tiszteld az utcát. Egy népet mindig arról ítélnek meg, hogy miként viselkedik az utcán. Edmondo De Amicis
3. Tisztelni kell az embert! Nem sajnálni... Nem megalázni a sajnálkozással. Makszim Gorkij
4. Szenvedély! Részegség! Õrület! Oly nyugodtan, oly részvétlenül álltok e dolgok előtt, ti, erkölcsösek! Szidjátok a részeget, megvetitek az esztelent, elhaladtok mellette, és hálát adtok az Istennek, mint a farizeus, hogy nem teremtett benneteket olyannak, amilyen ezek közül egy. Nemegyszer voltam részeg, szenvedélyeim sohasem estek messze az őrültségtől, és egyiket se bánom, mert a magam mértékén megtanultam, hogy mindig és szükségképpen részegnek és őrültnek kell mondani minden rendkívüli embert, aki valami nagyot, valami lehetetlennek látszót csinált. De a mindennapi életben is tûrhetetlen hallani, hogy minden, csak félig is szabad, nemes, váratlan tett esetén rögtön kész az ítélet: ez az ember részeg, ez az ember bolond. Szégyelljétek magatokat, ti józanok! Szégyelljétek magatokat, ti bölcsek! Johann Wolfgang von Goethe
5. Senki sem fog csak úgy tisztelni az életben. A tiszteletet meg kell szerezned, ki kell érdemelned, utána pedig úgy kell óvnod, mintha szent ereklye lenne, mert nem számít, mennyire is nehéz megszerezni az ember tiszteletét, egy pillanat alatt el lehet veszíteni.
6. Bármilyen zûrösek, zavarosak és "őrültek" vagyunk, ezt csakis úgy tudjuk elviselni, hogy azt hisszük: mindig igazunk van. (...) El kell hitetni magunkkal, hogy nem bennünk van a hiba, hanem másokban, különben nem tudnánk ilyen tántorogva élni. Nem lenne önbizalmam, ha folyamatosan szembesülnék azzal, hogy nem nekem, hanem a többieknek van igazuk. Müller Péter
7. Ha azt akarod, hogy tiszteljenek, a legfontosabb, hogy te is tiszteld magadat; csak önmagunk tiszteletével késztethetünk másokat is tiszteletre. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
8. Szeretem a bátrakat: csakhogy nem elég a kardcsörtetés - tudni kell azt is, kire ránts kardot! És nemegyszer több bátorság vagyon abban, aki odébbáll, és féken tartja indulatát: hogy méltóbb ellenségnek tartsa meg magát! Csak olyan ellenségtek legyen, aki gyûlöletes, nem pedig megvetendő: legyetek büszkék ellenségetekre: így tanítottam néktek valaha. Friedrich Nietzsche
9. Hol az a szent, aki igazán úgy tudná átérezni mások fájdalmát vagy gyönyörét, mint a magáét? Nem szabad túl sokat követelnünk. De ha egyszerûen elfogadjuk, hogy másvalaki "magunkhoz hasonló ember", akkor legalább tisztességes bánásmódot érdemel. Amikor már ezt sem vagyunk hajlandóak elfogadni, amikor másokat alsóbbrendûnek tekintünk, akkor tûnik fel természetesnek, sőt dicséretesnek a megvetés és a kegyetlenség. Isaac Asimov
10. Kerüld az olyan embereket, akik a saját kedvükre akarnak használni, akiknek nem jelezheted a határaidat! (...) Önmagaddal szembeni kötelesség a határaid tisztelete, és ha ezt valaki megszegi, az nem tisztel téged. Inkább tartsanak bunkónak, minthogy megfelelni próbálj olyan elvárásoknak, melyek megsemmisítik az emberi méltóságodat. Ha tiszteled magad, akkor automatikusan nem leszel prédája azoknak, akik nem tisztelnek. Ha ezzel embereket veszítesz, ám legyen. (...) Nincs people pleasingelés, mert ez az egyetlen szerencsétlen életem van, és ezt nem azzal akarom tölteni, hogy kikönyörgöm az elfogadást. Tisza Kata