Ugrás a tartalomra
Az orvoslás mellett dönteni alapvetően olyan, mint amikor október elején e-mail jön, hogy nyilatkozz, mit kérsz majd a munkahelyi karácsonyi vacsorára a menüválasztékból. Nyilván csirkét, azzal biztosra megy az ember, nagy valószínûséggel minden jól alakul. De mi van, ha a Facebookra előtte való nap posztolnak egy szörnyû videót egy nagyüzemi baromfitelepről, és mire észbe kapsz, végignézted a tömeges csőrcsonkítást? (...) Mi van, ha életveszélyes hirtelensült-allergia lép fel nálad? Végső soron senki sem tudhatja, mire fáj majd a foga hatvan vacsora múlva.
Kapcsolódó idézetek
-
Orvosként sokan azt gondoljuk, hogy betegeink nem hajlandók komoly változtatásra és felelősségvállalásra az egészségük érdekében... és igen, ez gyakran igaz. De az a beteg döntése, hogy neki mi mennyit ér, és hogy szeretne-e inkább betegen, rövidebb ideig, de húsevő szokással élni, vagy ad magának egy esélyt a gyógyulásra. A mi feladatunk a tanulás és a tájékoztatás.
Iller Barbara
-
Az orvoslás, ahogy én tapasztaltam, furcsa és sok szempontból nyugtalanító szakma. A kockázat nagy, és az önkényes döntések száma szinte végtelen. Elkábítjuk az embereket, tûket és csöveket vezetünk a testükbe, vegyi anyagokkal manipuláljuk őket, felnyitjuk a testüket. Tesszük mindezt a szakmánkba és a szakmai tudásba vetett hittel. Azonban amikor a szakma közelébe kerülsz - elég közel ahhoz, hogy lásd az összeráncolt homlokokat, a kételyt és a tévedéseket, a kudarcokat és a sikereket -, kiderül számodra, hogy milyen zavaros, bizonytalan és meglepetéseket tartogató dolog is az orvostudomány.
Atul Gawande
-
Ha meglátok egy rejtvényt, akkor nem megy ki a fejemből, amíg meg nem oldom. Azt hiszem, hogy a rejtvények miatt választottam az orvoslást. Az orvoslás leginkább erről szól. Összegyûjteni az összes elérhető információt... kiértékelni a problémát. Koncentrálni. És megoldani a rejtvényt. Az emberek már nehezebb esetek. Sosincs egy konkrét megoldás. És sosincs meg az összes információnk. A legtöbb rejtély egy utolsó hiányzó információn múlik. Legyen a válasz orvosi rejtvényre, vagy arra a kérdésre, kik is vagyunk, vagy hová tartozunk. Minden az utolsó darabon múlik. Ezért olyan nagy élvezet berakni a kirakós utolsó darabját. Kivéve persze, ha az utolsó darab nem illik oda.
-
Ha egy olyan csirkét eszem, amiről tudom, hogy szinte halálra kínozták, nem fog ízleni. Egy dolog, hogy ezeknek a csirkéknek amúgy sincs semmilyen ízük, de az igazán rossz szájíz az erkölcsről szól. Amikor ilyet eszem, egy olyan apparátust támogatok, amelynek egyáltalán nem szeretnék a része lenni.
-
Azért, hogy jó diagnózist kapjunk, az orvosoknak folyamatosan változtatniuk kell a látószögüket. Először a beteg szempontjából nézzük végig, habár gyakran fogalmuk sincs, mi történik velük. Szóval megvizsgáljuk a beteget minden lehetséges szemszögből. Kizárunk dolgokat. Új információkat fedünk fel, próbálunk rájönni, mi nem stimmel. Másodvéleményt kérünk. Reméljük, hogy rájövünk valamire, amit mások nem vettek észre. A beteg számára egy új nézőpont jelentheti a különbséget az élet és a halál közt. Az orvosoknak azt jelenti, hogy fel kell venned a harcot mindenkivel, aki előtted ott volt. Amikor olyan kimenetel felé tartasz, ami túl szörnyû, hogy szembenézzünk vele, ekkor kérünk másodvéleményt. És néha a válasz, amit kapunk, csak megerősíti a legnagyobb félelmünk. De néha új megvilágításba helyezi a dolgokat. Segít, hogy lássuk a teljes képet. Miután minden véleményt meghallgattunk, és minden nézőpontot megvizsgáltunk, végre megtalálod, amit kerestél: az igazságot. De az igazsággal nincs lezárva semmi. Onnan kezdődik minden újra egy csomó új kérdéssel.
-
Az ételválaszték óriási, és emiatt nagy annak a veszélye is, hogy valami egészségtelenre bukkanunk. Hogyan tudnánk mindent észben tartani? Honnan tudjam, mikor mit kellene ennem, és mikor lazíthatok nyugodtan egy kicsit a táplálkozási szabályok szigorán? Hiába javul az egészségügyi ellátásunk, egyre több a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők száma.
-
Az a baj (...), hogy mindenki nagyon is sokat foglalkozik mások betegségeivel. Azt hiszik, hogy ha valaki elmúlt ötvenéves, annak már feltétlenül meg kell halnia agyvérzésben vagy infarktusban vagy valami effélében. Üres locsogás! Ha valaki azt mondja, hogy semmi komoly baja, szerintem úgy is van.
Agatha Christie
-
Az egészségről leginkább azt tanítják nekünk, hogy vagy haldoklunk, vagy még nem találtuk meg a megfelelő orvosságot. A kettő között nem maradt sok hely, itt kell élnünk nekünk, akiknek krónikus fájdalmaink vagy betegségeink vannak. Mert még ha kapunk is indokot a fájdalmunkra, ahhoz nem jár megoldás. Így mi a köztes helyen maradunk - meggyőződve arról, valahol létezik egy megoldás a kínjainkra, míg igyekszünk elfogadni azt is, hogy már megtettünk mindent, amit csak lehetett.
-
Egy dolog kézen fogni a népet. Egészen más dolog óvó nénit játszani. Adjunk lehetőséget a fogyasztóknak az egészséges étel kiválasztására, vagy vegyük őket ölbe és etessük meg? Talán variálni kellene egy kicsit az üzeneteken a reklámújságokban. Lehet, hogy az egészséges élelmiszert kellene hirdetnünk, és nem csak a kólát. De mindenki tudja, hogy a friss hal egészséges. Árulunk friss halat. Mit tegyünk még? A választék sohasem volt jobb. A Maslow-piramis csúcsán vagyunk. Ha a kedves vevő nem képes a brokkoli mellett dönteni a chips helyett, vagy halat választani az olajban sült csirkefalatok helyett, és mindkettő ugyanannyiba kerül, akkor neki kell vállalnia a felelősséget.
-
A mai orvoslás során hozott döntések jó része is valakinek az értékrendszerén alapul, ezért ügyeljen rá, hogy az ön véleményét és meggyőződését is tiszteletben tartsák. Nagyon ritka az, hogy csak egyetlen "helyes" kezelési döntés van egy betegség adott stádiumában. Az ön számára helyes döntés az lesz, amelyhez az orvosával együtt jutnak el.
David B. Agus