Az orvosok életben tartják a betegeket, mint ahogy a gyerekek zsinegre kötik a pillangókat: nem engedik el őket, hanem elkeseredetten ragaszkodnak a játékukhoz, mert ha kikapcsolnák a gépeket, ha elengednék azt a zsineget, akkor veszítenének, elengednék a pillangót - arra pedig nem kerülhet sor. Gondolom, ezzel nem lehet mit kezdeni. Az élők általában kényszeres megszállottjai az életnek.

Kapcsolódó idézetek

1. Az orvos kimerültsége a halál láttán... én is dühöngenék, ha látnám, hogy meghalnak a betegeim. Beleértve azokat is, akik egyelőre meggyógyultak. Végül is meg kell halni. Mindent megteszel, mégis meghalnak... életed minden napján. Igazán van miért haragudni a haldoklókra. Szegény orvosok! Egész életüket azzal töltik, hogy egy olyan programot javítgatnak, amit úgy fejlesztettek ki, hogy végül bekrepáljon. Daniel Pennac
2. Az orvosnak az a kötelessége, hogy a beteg segítségére siessen és meggyőzze, hogy fél lábbal is ragaszkodni kell az élethez. Hogy a rokkant lehet boldog, a halott soha.
3. Az orvosok és egyes betegeik, csakúgy, mint a szerelmesek és a barátok, egy mélyen rejlő ösztön parancsára lépnek érzelmi kapcsolatba egymással. Lehet nem igényelni ezt a kapcsolatot, lehet nélküle dolgozni, meg lehet tanulni áthangolni; és létrejöhet a kapcsolat váratlanul is, annak ellenére, hogy hosszú időn át nyoma sem volt. De a vonzalom gyökere mindig ösztönös.
4. Az orvos is ember, és nem fordulhat el a szenvedéstől, amely az élet utolsó perceit rendszerint kíséri. A naponta látott gyötrelem és fájdalom nem tehet bennünket közömbössé. Jirí Menzel
5. Az orvosok egy állandóan fejlődő és folyamatosan változó világban élnek. Csak egy pillanatra állsz le és máris lemaradsz. De akármennyire is próbálunk előrejutni, akármennyire is csábító, hogy ne nézzünk vissza, a múlt mindig visszaköszön egy jó nagy fenékbe rúgással. És miután a történelem újra és újra megismétli önmagát, azok akik elfelejtik ezt, arra vannak ítélve, hogy ezt megismételjék.
6. Az emberek a munkához, az ismereteikhez és szokásaikhoz bilincselten élik életüket. (...) Gyermekkoruktól kezdve szálakat fonnak maguk köré, és egyre szorosabb béklyóba kötik önmagukat, míg végül mozdulatlan lepkebábokká válnak. Amikor érzik, hogy megdermedtek, amikor a tüdejük már egyetlen szippantás friss levegőt sem kap, amikor már minden új gondolat kínt okoz, saját terhüket rárakják szegény gyermekeik vállára, és bottal hajtják őket az útra. Ugyanabba a sivatagba, ugyanazokba a bilincsekbe. Mika Waltari
7. Ha a gyerekeim meghalnának, valószínûleg eszemet veszteném a fájdalomtól. De orvosként az ember arra esküszik fel, hogy reményt adjon. Ez a munkája. Malcolm Gladwell
8. A kórház a játszóterem. Az orvosok a játszópajtásaim, hiszen ők segítenek, hogy győzzek a játékban. Ugyanis az élet játék: ugyanúgy küzdeni és győzni kell benne, mint egy játékban. Győztél? Kaptál egy életet. Kováts Laura Rozália
9. Egy sebésznek egy halottmentes nap ritka ajándék. Minden nap szembenézünk a halállal. Minden nap életeket veszítünk el. És minden nap azt reméljük, hogy nem kerül rá sor. Kötődünk a halálhoz. Láncokkal, mint a foglyok. Mint a rabok.
10. Egy kórház valóságos külön világ! Mennyi szenvedés, halál, de gyógyulás és élet is zsúfolódik egy épület falai közé! Az emberek sorsa az orvos kezében van - élet és halál felett dönthet. Az ilyen feladathoz csakis kellő alázattal és felkészültséggel lehet hozzáfogni. Fábián Janka