Az orvosok és egyes betegeik, csakúgy, mint a szerelmesek és a barátok, egy mélyen rejlő ösztön parancsára lépnek érzelmi kapcsolatba egymással. Lehet nem igényelni ezt a kapcsolatot, lehet nélküle dolgozni, meg lehet tanulni áthangolni; és létrejöhet a kapcsolat váratlanul is, annak ellenére, hogy hosszú időn át nyoma sem volt. De a vonzalom gyökere mindig ösztönös.

Kapcsolódó idézetek

1. Olyan intenzív a kapcsolatunk az emberekkel életük egy rendkívüli, érzelmileg gyakran feszült periódusában, hogy nem is lehet másként, mint hogy részt veszünk az életükben, illetve elgondolkodunk azokon, amiket közölnek velünk. Minden, amit a betegektől tanulunk, formál minket, orvosokat.
2. Nehéz bármiféle titkot megőrizni olyan valaki előtt, akinek nemcsak alkalma és joga van lelkünkben kutatni, de elég tehetséges is ebben a munkában. Orvosával ne próbáljon barátilag érintkezni az, akinek lelkét valami titok súlya nyomja. Mert ha az orvos elég éles eszû, sőt annál valamivel több is van benne, amit talán megérzésnek nevezhetünk; ha amellett nem tolakodó, nem hangsúlyozza soha a saját lényét; ha ráadásul vele született az a különös képesség, hogy észrevétlenül közel tud férkőzni páciense lelkéhez, úgyhogy az nem is tudja, mikor árulja el magát hangosan, abban a hitben, hogy csak gondolta, amit mondott; s ha ilyenkor nem mutat sem örömet, sem csodálkozást, hanem vagy hallgatva fogadja a bizalmas közlést, vagy éppen csak egy fejbólintással, sóhajtással jelzi, hogy mindent megértett; és ha nemcsak bizalmas barátnak alkalmas, de amellett kiváló hírû orvos is: akkor egész biztos, hogy elérkezik a pillanat, amikor a szenvedő lélek görcsös zárkózottsága fölenged, és megindul a sötét, de áttetsző folyamat, amely kimos és napvilágra hoz minden titkot. Nathaniel Hawthorne
3. Az orvos-beteg viszony mindenképp kölcsönös, de semmiképp sem szimmetrikus. Én csak annyit tárhatok fel az érzelmeimből, a magánéletemből, amennyi segít abban, hogy segítsek a betegen; vannak félelmeim, amelyek túl húsbavágóak, semmint hogy felfedhetném őket. Nem hozhatom a beteget olyan helyzetbe, hogy úgy érezze, neki kell vigasztalnia engem.
4. Az orvosok gyakran szembesülnek azzal, hogy egy-egy vizsgálat eredménye egészen más betegségre utal, mint amire számítottak - és ilyenkor jön a dilemma, hogy a tudománynak higgyenek-e, vagy a szívüknek. Az idő múlásával egyre többet hagyatkoznak az ösztöneikre, és azt tapasztalják, hogy javul a hatékonyságuk. Paulo Coelho
5. Egy orvos, barátom, titkokat tud, fontos titkokat. Egy orvosnak hatalma van. Képzeljen el egy pácienst az egészség és a betegség határvonalán. Egyetlen szó az orvos szájából, és a páciens ki van zárva a világból... Micsoda kísértés egy lelki egyensúlyából kibillent beteg számára! Agatha Christie
6. A szenvedő ember és orvosa között sajátos, bizonyos tekintetben furcsa viszony alakulhat ki. A kórházi beteg számára az orvos kiváltságos lény, aki annál nagyobb hatalommal rendelkezik, minél nehezebben elviselhető a beteg szenvedése, ő a bizakodás, ő az élet ígérete, komor tekintete a csodatevés tudománya, egyetlen szava reményt nyújt, neki gyónnak meg, bőbeszédûen válaszolva minden kérdésére, előtálalva azt is, amit nem kérdezett, hogy ezzel még ott marasztalják néhány percig, mert ezek a bizakodás percei, amikor a szenvedés is enyhül.
7. Az orvosok (...) ezt a belső csatát vívják. Van, amikor félre kell tenni a beteg iránti együttérzésünket, és csak orvosi tények mentén haladhatunk a diagnózis fölállításához vagy a kezelés előírásához. Máskor óriási jótétemény, ha érzelmi kapocs jön létre a beteggel, de gyakori, hogy nehéz az egyik részt kikapcsolni a megfelelő időben.
8. Az ember jól tudja, hogy nem számít, mi történik vele éppen, kit veszített el nemrégen, mennyire gyûlöli az egész világot, vagy milyen helytelen vonzalmat érezni valaki iránt, mielőtt elfogadná, hogy meggyógyult. De emberek vagyunk, és mihelyst vonzalmat érzünk valaki iránt, ettől nem tudunk elvonatkoztatni. Ilyen a természetünk. Az már más kérdés, hogy engedünk-e a vonzalomnak.
9. Embert emberhez kapcsol barátság, hála, szeretet, szerelem, szenvedély, érdek, gyûlölet, kíváncsiság, bosszúvágy, tunyaság, a nehézkedés törvénye, közöny. Vagy: ezek szerelmesek, ezek barátok, ezek unják egymást, ezek még tisztelik egymást. De akad e lehetőségeken kívül számtalan olyan kapcsolat még férfi és nő között, melyek menthetetlenül összekötik őket, s nem lehet névvel nevezni, nincs oka, miért vannak hát együtt, holott, szemmel láthatóan és minden jel szerint, kézzel-lábbal rugaszkodnának el egymástól, ha tehetnék. Van valamilyen ultraviolett-skálája is az emberek között az érintkezésnek, vannak emberi állapotok, melyeknek a nyelv szegénysége, tunyasága nem adott még elnevezést. Férfi és nő viszonyát általában leöntjük azzal a generálszóval, hogy szerelem. De van más is férfi és nő között, mint szerelem és barátság. Márai Sándor
10. Két ember, akik elég régóta szeretik egymást, végül nem tudatosan, hanem ösztönösen érintik meg egymást, mikor találkoznak az előszoba és a konyha között, a testük egyszerûen megtalálja a másikat. Kifelé menet egyikük keze véletlenül hozzáér a másikéhoz. Kicsiny ütközések, mindennap, sokszor. Az ilyesmit nem lehet tudatosan megalkotni. Fredrik Backman