Az ostoba szív mindig másra vágyik, többre és kevesebbre a szükségesnél; eközben pedig nem is veszi észre, hogy minden az, ami elérhető, karnyújtásnyira tőle; ehelyett elvágyik, el- és visszavágyik minduntalan.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember mindig ostobának érzi magát, ha olyasmi elől menekül, ami nem is üldözi. Terry Pratchett
2. Az ember nemigen csinál egyebet, mint hogy örökösen összehasonlítgatásokat tesz maga és az egész világ között. Mindennap újra megállapítja a régtől fogva tudott dolgokat; s mindennap álmélkodó szemet mereszt ugyanazokra az ismeretes jelenségekre. Ez ostoba; de így van. Ambrus Zoltán
3. Az olyan ember, akit túlságosan elragad a szenvedély - kivált, ha benne van a korban -, teljesen elvakul, és még ott is reményt sejt, ahol egyáltalán nincs; sőt elveszti józan eszét, és úgy cselekszik, mint egy ostoba gyermek, még akkor is, ha a bölcsek bölcse. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
4. Az emberek sokkal inkább ostobák, mint gonoszak. Csak azt látják, ami közel esik hozzájuk, amit már most megszerezhetnek. Pedig ami közel van az mind olcsó... az a drága, ami még távol esik. Makszim Gorkij
5. Milyen szörnyû az ember, hogy amikor mindene megvan, egyáltalán nem értékeli! Mindig jobbat, többet, mást - mindent akar.
6. Vágy. Egy érzés, amelynek célja, hogy rossz útra vezessen. A szeretetre éhezőket ostoba döntésekbe hajszolja.
7. Jó szív után vágyódik az ember, mint a szomj-üldözött szarvas a forrás után, és minél ritkábban találja, annál epedőbben áhítja. Mindszenty Gedeon
8. Jó szív után vágyódik az ember, és pedig annyira, hogy kedvesebben fogadja a jó szívet durva szóval, mint a legnyájasabb szót - szív nélkül. Mindszenty Gedeon
9. Az emberi szív egészen kifordul önmagából, hogy tartozhasson valakihez, az első és legközelebbi melegség után nyúl és áhítozik.
10. Rossz az, aki rosszra gondol; de ostoba, aki jót vár, mikor tanácsosabb a rosszra számítania.