Az újságírásnak igenis van képviseleti funkciója abban az értelemben, hogy képviseli azokat az igazságokat, információkat, vagy képviseli azokat a társadalmi csoportokat, akiknek nincsen lehetőségük saját magukat képviselni vagy bármilyen módon megjeleníteni a nyilvánosságban.

Kapcsolódó idézetek

1. A legnagyobb hatalom birtokosait a velük szemben megfogalmazott bírálattal és az átláthatóság kikényszerítésével kell korlátok között tartani; a sajtó feladata, hogy a hatalom által, önmaga védelmében folyamatosan terjesztett valótlanságokat megcáfolja. Glenn Greenwald
2. Az újságírási folyamat minden lépése szubjektív döntéseket foglal magában, a tudósítások alanyainak kiválasztásától és mellőzésétől kezdve, annak mérlegelésén át, hogy mely tényeket és hangokat szerepeltetünk egy adott beszámolóban, és melyeket nem, mennyire helyezzük előtérbe őket, és így tovább. A szubjektivitás elkerülhetetlen volta azonban nem mentség a pontatlan vagy méltánytalan tálalásra, mert az újságírónak szent kötelessége, hogy minden tekintetben nem csak pontosan, de méltányosan is tájékoztasson, szerintem kiváltképpen azokban a vonatkozásokban, amikkel nem ért egyet. A jó újságíró nem erőlteti rá másokra a saját véleményét, hanem felvilágosítással és háttérrel szolgál, hogy ki-ki maga alakíthassa ki az álláspontját. Mark Hertsgaard
3. Azért akartam újságíró lenni, mert fel akartam hangosítani olyan emberek hangját, akiknek nincs hangjuk, és számon akartam kérni olyanokat, akik nem törődnek azokkal, akikkel kellene. Ez az a fajta őrkutya szerep, ami a médiának hagyományosan a feladata volt, vagy lenne, vagy kellene hogy legyen.
4. Az újságírás lényege azt megírni, amit nem akar valaki nyomtatásban látni. Minden más csupán propaganda. George Orwell
5. Az újságírás hatalom, amellyel meg kell tanulni élni, és nem visszaélni!
6. A sajtó hatalma abban áll, hogy minden egyén, aki csak szolgálja, roppant kevéssé érzi elkötelezettnek önmagát. Általában a saját véleményét mondja, ugyanakkor azonban nem mond ki dolgokat, hogy ekképp legyen hasznára pártjának, országa politikájának vagy önmagának. Az efféle vétkek a becsületesség ellen, vagy talán inkább becstelen elhallgatás, könnyû dolog az egyén szempontjából, ám rendkívüli következményekkel jár, mert sokan gondolkodnak és járnak el hasonlóképpen ugyanabban az időben. Mindegyikük így beszél önmagához: "csekélység az egész és mindjárt jobban élek, ha viszont megtagadom, lehetetlenné teszem önmagam". Mert erkölcsileg majdnem közömbösnek tûnik, hogy egy sorral többet vagy kevesebbet ír valaki, esetleg névaláírás nélkül, ám ekképp a pénzzel és befolyással rendelkező ember minden nézetet nyilvánossá tehet. Friedrich Nietzsche
7. Ha az ember könyveket ír és újságok munkatársa, gyakran kérnek tőle interjút. Tulajdonképpen fura dolog ez, hiszen nem világos, hogy akinek számos alkalma van rá, hogy kifejtse, mit gondol, az miért kéne, hogy ugyanazt még egyszer kifejtse. Interjút csak olyan emberektől - orvosoktól, politikusoktól, színésznőktől, rúdugróktól, fakíroktól, bíróktól vagy vádlottaktól - kellene kérni, akiknek foglalkozásukból következően nincs lehetőségük nyomtatásban kifejteni a gondolataikat. Umberto Eco
8. A történetírásban, a múlt értelmezésében minden történész maga kell kiválassza a leginkább említésre méltó tényeket. Választása bizonyos mértékig saját személyes ízlésén múlik, és arról tanúskodik, a gazdasági, politikai, társadalmi erők közül mely hatásokat tart a legjelentősebbeknek. Senki nem ismeri az igazságot, ezért könnyen megeshet, hogy két becsületes és szorgalmas történész ugyanannak az eseménynek eltérő magyarázatára jut, noha mindkettő legitim történészi módszereket követ.
9. Az igazi újságolvasás nem egy vagy talán két nyomorúságos napilapocska felületes átlapozása. Az igazi, mert az észt és a látókört egyaránt tágító újságolvasásban az összes piacon (vagyis a trafikban is) megtalálható újság bennfoglaltatik, ha nem is elejétől végig, de azért legalább nagyjából, ami azt jelenti: szalagcím, vezércikk, legfontosabb rovatok, legfontosabb vélemények, valamint legfontosabb (kül- és bel-) politikai, helyi, gazdasági, tudományos, sport-, kulturális, társadalmi hírek satöbbi. Robert Seethaler
10. Az írókban él az igény, hogy kimondjanak dolgokat, és ez az idiotikus foglalatosság arra ösztökéli őket, hogy úgy emeljék fel a szavukat, hogy közben nem lehetnek biztosak benne, hogy bárki is hallgat rájuk. Ennek ellenére mi felszólalunk. Ehhez az íróknak joguk van - a társadalom pedig eldönti, hogy meg akar-e hallani bennünket. Ljudmila Ulickaja