Az ultratávok leggyötrelmesebb velejárója az, hogy az ember hosszú-hosszú időre egyedül marad a gondolataival. Ha egy zene vagy dal motoszkál a fejedben, jó zene legyen. Ha egy történet nem hagy nyugodni, akkor jársz jól, ha meséd a kitartásról szól. Ultrafutás közben nincs helye borús gondolatoknak. A legtöbben nem azért adják fel, mert a testük nem bírja.

Kapcsolódó idézetek

1. Sokan azért futnak ultramaratont, amiért mások hangulatjavító szereket vesznek magukhoz. Eszemben sincs kisebbíteni mindazt - barátságokat, teljesítményt, a természet lélekemelő közelségét -, amivel pályám megajándékozott. De minél messzebbre és hosszabban futottam, annál nyilvánvalóbb lett, hogy leginkább egy lelkiállapotot kergetek - egy lelki helyet, ahol korábban óriásinak látszó gondjaim semmivé olvadnak, ahol egészen tisztán, élesen látom a világegyetem és a jelen pillanat időtlen szépségét. Persze nem azért kezd el futni az ember, hogy ezt a látomásos állapotot előidézze. Én biztosan nem ezért kezdtem. De aki rendszeresen fut ultra távokat, elkerülhetetlenül belekerül. Azt kell megtanulni, hogy az ember felismerje a pillanatot, amikor tulajdon látomásának bûvöletébe kerül. Scott Jurek
2. A hosszútávfutó magányos, és ha győzni akar, szinte mindent ki kell iktatnia az elméjéből, és csak a következő lépésre, aztán a következőre, meg az azután következőre szabad gondolnia. És bár erős kötelék alakul ki futó és iramfutó között, a legkiválóbb ultrafutók nem gondolkoznak csapatmunkában, amikor stratégiai-taktikai célokat fogalmaznak meg. Scott Jurek
3. Ha futsz, bárki lehetsz. Érzed a tested, kitöltöd a tested, kikapcsolod a gondolataidat és az érzelmeidet. Ha versenyzel, átveszi az irányítást a tested, és te hagyod, mert győzni akarsz. A sebesség megtöri az akaratod, semmissé teszi az ellenállásod, és átlök a célszalagon. David Levithan
4. Az ultrafutónak minden tudását bele kell tennie az edzésekbe, de sosem a merevségig. Ha valamivel feltétlenül számolnia kell, az az, hogy egy 100 mérföldes versenyen mindig lesznek dolgok, amelyekkel nem számolt. Scott Jurek
5. A hosszútávfutás mentális része egy nagyon összetett dolog. Leginkább önismeretet igényel vagy feltételez az emberről, hogy tudja a korlátait, hogy tudja, hogy meg tudja győzni magát, hogy tudja, hogy mit keres ott, hogy tudja, hogy mi a célja, és azt, hogy az egészet tekintve ez egy viszonylag értelmetlen dolog, és ezt is elfogadja. Simonyi Balázs
6. A rendszeres futás önmagában is hálás dolog. A versenyszellemtől áthatott futót pedig még nagyobb megelégedéssel tölti el, amikor azt tapasztalja, hogy egyre gyorsabban és messzebbre tud futni, miközben új kihívások elé állítja önmagát. Az eredményesség remek hajtóerő, arra ösztönöz, hogy lankadatlan energiával eddzünk. Scott Jurek
7. Az ötletszerû, csapongó gondolkodás ellensége az ultrafutónak. Csak a legegyszerûbb, alapvető, létfenntartással kapcsolatos dolgokra érdemes gondolni: mikor ettem utoljára? Mennyi van hátra a következő állomásig? Hol tart a mezőny és benne én? Jó-e a tempóm? Ezeket a megfontolásokat nem számítva az a célravezető, ha a futó igyekszik elmerülni a jelen pillanatban, ahol semmi más nem számít. Scott Jurek
8. Fuss 20 percig, és jobb lesz a közérzeted. Fuss még 20 percig, és lehet, hogy elfáradsz. Tegyél hozzá 3 órát, és minden tagod fájni fog, de fuss tovább, megéri: olyan élénk színekben fogod látni a világot - sőt hallod és ízleled is -, hogy korábbi élményeid fakónak tûnnek majd mellette. Scott Jurek
9. Az önismereti munka nem rövidtávfutás, ahol egy gyors rajt után szinte azonnal vége a futamnak. Inkább hasonítanám az ultramaratonhoz: hosszú, időnként kimerítő, és vannak pillanatok, mikor úgy érzi az ember, soha nem lesz vége, ám utólag élete legizgalmasabb élménye lehet.
10. Az ultramaratonokban az a csodálatos, hogy bármilyen szörnyû is éppen, akármennyire fáj is valahol, valahogy mindig újjá tud születni az ember. Aki hajlandó dolgozni érte, arra megváltás vár. Scott Jurek