A hosszútávfutás mentális része egy nagyon összetett dolog. Leginkább önismeretet igényel vagy feltételez az emberről, hogy tudja a korlátait, hogy tudja, hogy meg tudja győzni magát, hogy tudja, hogy mit keres ott, hogy tudja, hogy mi a célja, és azt, hogy az egészet tekintve ez egy viszonylag értelmetlen dolog, és ezt is elfogadja.

Kapcsolódó idézetek

1. Aki a hosszútávfutást emberfelettinek és hősies dolognak tartja, az aránytévesztésben van. Ez egy ember alatti dolog, mert tényleg, büdösek, izzadtak, fáradtak, törődöttek, csúnyák vagyunk ilyenkor. De mindig az motivál, hogy ott a cél, és szeretnénk azt elérni. Simonyi Balázs
2. A hosszútávfutó magányos, és ha győzni akar, szinte mindent ki kell iktatnia az elméjéből, és csak a következő lépésre, aztán a következőre, meg az azután következőre szabad gondolnia. És bár erős kötelék alakul ki futó és iramfutó között, a legkiválóbb ultrafutók nem gondolkoznak csapatmunkában, amikor stratégiai-taktikai célokat fogalmaznak meg. Scott Jurek
3. Az önismereti munka nem rövidtávfutás, ahol egy gyors rajt után szinte azonnal vége a futamnak. Inkább hasonítanám az ultramaratonhoz: hosszú, időnként kimerítő, és vannak pillanatok, mikor úgy érzi az ember, soha nem lesz vége, ám utólag élete legizgalmasabb élménye lehet.
4. Sokan azért futnak ultramaratont, amiért mások hangulatjavító szereket vesznek magukhoz. Eszemben sincs kisebbíteni mindazt - barátságokat, teljesítményt, a természet lélekemelő közelségét -, amivel pályám megajándékozott. De minél messzebbre és hosszabban futottam, annál nyilvánvalóbb lett, hogy leginkább egy lelkiállapotot kergetek - egy lelki helyet, ahol korábban óriásinak látszó gondjaim semmivé olvadnak, ahol egészen tisztán, élesen látom a világegyetem és a jelen pillanat időtlen szépségét. Persze nem azért kezd el futni az ember, hogy ezt a látomásos állapotot előidézze. Én biztosan nem ezért kezdtem. De aki rendszeresen fut ultra távokat, elkerülhetetlenül belekerül. Azt kell megtanulni, hogy az ember felismerje a pillanatot, amikor tulajdon látomásának bûvöletébe kerül. Scott Jurek
5. A futóversenyen (...) önmagaddal versenyzel, hogy lásd, mit értél el az edzéssel töltött hónapok alatt. Azért futsz, hogy jól érezd magad, és hogy együtt legyél azokkal az emberekkel, akik bár nem ismerik egymást, mind ugyanazt a célt tûzték ki maguk elé, és hogy segítsétek egymást, ha kezd fogyni az erőtök. Marijke ten Cate
6. A futásom célja az, hogy napi szinten kapcsolatban legyek a testemmel és megéljem azt, hogy a testem vagyok. Nem csak a fejem, az agyam, a gondolataim, a lelkem vagy az érzelmeim. Ez számomra az egység érzését adja, azt, hogy egyben és rendben vagyok. Cserháti Éva
7. Azért, mert valami önzőnek, öncélúnak vagy hiábavalónak tûnik, még nem feltétlenül rossz. Lehet motiváló is, lehet akár értelme, és a futás ilyen: tényszerû, egyszerû, és elvezet önmagadhoz. Simonyi Balázs
8. Valamiféle megnyugvás lehet a befejezés. Valami olyasmi, hogy tudom is én, milyen távon futsz, aztán elérsz a célvonalhoz, és felsóhajtasz: megcsináltam! De nem, soha. Megint újra kell kezdened az egészet. Marilyn Monroe
9. Az ultratávok leggyötrelmesebb velejárója az, hogy az ember hosszú-hosszú időre egyedül marad a gondolataival. Ha egy zene vagy dal motoszkál a fejedben, jó zene legyen. Ha egy történet nem hagy nyugodni, akkor jársz jól, ha meséd a kitartásról szól. Ultrafutás közben nincs helye borús gondolatoknak. A legtöbben nem azért adják fel, mert a testük nem bírja. Scott Jurek
10. Ha futsz, bárki lehetsz. Érzed a tested, kitöltöd a tested, kikapcsolod a gondolataidat és az érzelmeidet. Ha versenyzel, átveszi az irányítást a tested, és te hagyod, mert győzni akarsz. A sebesség megtöri az akaratod, semmissé teszi az ellenállásod, és átlök a célszalagon. David Levithan