Az univerzum is káosz és entrópia felé hajlik. A termodinamika alaptörvénye ez. Lehet, hogy az életé is?

Kapcsolódó idézetek

1. Az egész világra kihat egy bizonyos univerzális törvény: az entrópia, azaz a termodinamika második főtétele. Az entrópia azt jelenti, hogy a világon minden, de tényleg minden hanyatló állapotban van, boltívként hanyatlik. Egyetlen kivétel van ez alól a törvény alól, mégpedig az emberi szellem, amely képes mindvégig felfelé fejlődni, és lépcsőként elvezetni bennünket a teljesség felé, a hitelességhez és bölcsességhez. Jane Fonda
2. Ahogy az entrópia állandóan növekszik, az az univerzum alaptörvénye, így az élet alaptörvénye az entrópia ellen küzdeni. Václav Havel
3. Az élet törékeny jószág, gyenge próbálkozás, néhány előfeltétel véletlen találkozásából eredő csoda, nyugtalan kis örvény abban a félelmetes folyamatban, amely a termodinamika törvényei szerint zúdul tova hatalmas medrében. Az idő és világegyetem hideg, sötét, néma végtelenségében az élet nem (...) több, mint egy kis rózsabimbó, de makacs és szívós.
4. A félelem káoszhoz vezet, a káosz pedig anarchiához.
5. Az entrópia a rendszer rendezetlenségének mértéke, s az idő előrehaladtával nő. (...) Ahogy előrehalad az idő, egyre jobban szétesünk.
6. Néha úgy tûnik, mintha az entrópia megfékezése lenne egyetlen, az univerzumban eleve kudarcra ítélt célunk. James Gleick
7. Az összes tudomány közül a biológiában találjuk a legkevesebb törvényt - univerzális különösen kevés van. Természetesen az élőlények engedelmeskednek az alapvető fizikai és kémiai szabályoknak, de az élet gyakran a hézagokban keletkezik, és célja a határok tágítása - sokszor egészen a töréspontig. Az univerzum egyensúlyra törekszik - egyenletesen oszlatja el az energiát, felbomlasztja a szervezettséget, növeli a káoszt. Az élet kénytelen felvenni a harcot ezekkel az erőkkel. Siddhartha Mukherjee
8. A nap lassan haldoklik, az univerzum tágul, a molekulák minden másodperccel közelebb táncolnak az elkerülhetetlen halálhoz... hát nem magától értetődő, hogy a csillagokba bámulva siránkozunk? Andrew Sean Greer
9. Minden zárt rendszer (...) természetes módon közelít a rendezetlenség felé. Ha rendet raksz, fékezed ugyan a folyamatot, de amint abbahagyod, a dolgok természetszerûen a káosz felé közelítenek. Markéta Banková
10. Akármerre nézünk, szürkeség és jelentéktelenség vesz körbe. Még az is, ami szépen indul, hamar unalomba fullad, ebbe az emberi rítusba, ebbe az unalmas ritmusba, amit életnek neveznek. Andrzej Sapkowski