Az út vége. Mindig ugyanarra gondolok, ha egy szép emléket keresek. Akárhogy is kutatok az emlékeim közt, ez az egyetlen, amire érdemes emlékezni. Olyan, akár egy bazári rajz, megnyugtató és hazug. Mint egy szép karácsonyi mese. Elhisszük, hogy az élet valóban ilyen. Csupa szép pillanat és olykor egy-egy leküzdendő nehézség. Azoknak a hősies hazugsága ez, akik sosem adják fel.

Kapcsolódó idézetek

1. Régen rossz klisének gondoltam, mikor az emberek arról beszéltek, hogy az út végén csak a szép emlékek maradnak meg. De tudod, tényleg így van. Lényegtelenné válik minden, amit annak idején rossznak gondoltam, vagy ami fájt. (...) Hiányzik az érzés, hogy a holnap tartogathat valamit számomra... de igazából minden emlék olyan, mint egy kincs.
2. Azt mondják, az út a cél. Néha olyan szép az út, hogy még a célt is elfelejtjük.
3. Sokkal érdekesebb egy hamis képpel nekivágni az útnak, mint egy igazzal. Az igazság unalmas és közhelyes, s ha ez igaz, akkor az utazás is puszta ismétlése volna a jól ismert frázisoknak, amit egy nép lelkére akasztottak. Kiss Noémi
4. Az élet útja nagyon csodálatos. Soha nem könnyû, nagyon gyakran nehéz, de tele van örömmel, reménnyel és győzelemmel.
5. Az út vége reménytelenül magányos, nem lehet megosztani a létezés elvesztését senkivel. Hiába a gyerekkor vattacukorszagú boldogsága, ahova minden ember visszavágyik egész élete során, hiszen az talán az egyetlen időszak, amikor nem vagyunk még egyedül. Legalábbis nem érezzük annak. Hiába keressük minden szerelemben azt a forralt tej párájába burkolt meleg boldogságot, amit abból az öntudatlan korból hozunk magunkkal. Hiába a jólét, elégedettség, család, sikerek, amit, ha ügyesek vagyunk, felnőttként elérünk. Egyszer csak jön egy nap az életben, amikor mindenki rádöbben arra, hogy mindez semmi, mert nincs már benne vágy és szenvedély, csak az elmúlás, és akkor egyszer csak elkezd megdermedni az ember körül a világ. Istók Anna
6. Az élet nehéz, és sokszor nem látni a rossznak a végét. Néha azt hiszed, az út innen már csak fölfelé vezethet, aztán mégis kiderül, hogy tovább vezet lefelé. Az alagút végén megcsillan a fény, aztán épp oly hirtelen elhalványul. Néha azonban a katasztrófában is van gyógyulás. Néha az ember kap még egy esélyt.
7. Az élet szépsége és egyben csúfsága, hogy minden véget ér. A rossz időszakoknak is van egy vége, és sokszor közelebb van a vége, mint gondolnánk.
8. Az élet valójában csata. A gonosz arcátlan és erős. A szépség varázslatos, de ritka. A jóság hajlamos arra, hogy gyenge legyen. Az ostobaság gyakran pökhendi és kihívó. Magas helyeken gyakran hülyék ülnek, az értelmesek pedig lent, és az emberiség többsége boldogtalan. De ez a világ - bár olyan, amilyen - nem valami rossz illúzió, nem fantázia szüleménye, nem rémálom. Újból és újból és örökre ráébredünk erre. Nem felejthetjük el, nem tagadhatjuk le, nem szabadulhatunk meg tőle. Henry James
9. Előbukkanok az álomból, ebből a csodálatos világból, amelyben nem mindig vagyunk ugyanazok, ahol esetleg eláruljuk azokat, akiket különben sohasem árulnánk el, ahol hőstetteket viszünk véghez, repülünk, ahol a halottak élnek, az élők pedig meghalnak. Mintha a világ túlfelét látnánk, egy másik változatot, mintha valaki arra akarna emlékeztetni bennünket, hogy nem azok vagyunk, akiknek lennünk kellene, hogy az életnek ezer és ezer oldala van, és hogy - sajnos, vagy istennek hála - sosincs késő új vagy váratlan irányba indulni. Jón Kalman Stefánsson
10. Hátha majd most hoz az élet olyat, hogy halál a vége, ott nem emlékezni másra, csak szépre. Kispál és a borz