Azért fejlődött ki a lelkiismeretünk, hogy képesek legyünk a közösség értékeit magunkévá tenni, és saját magunk felett ellenőrzést gyakorolni. De mi történik, amikor túlérzékeny lelkiismerete van az embernek, és olyan szabályokat állít fel, amelyekről mások nem tudnak - csak hogy büntethesse magát, amiért áthágta azokat?

Kapcsolódó idézetek

1. Akit állandóan bántottak, és akinek a túlélés volt az egyetlen célja, az az ember nem engedheti meg magának, hogy legyen lelkiismerete. De a lelkiismeret rögtön megjelenik, ha az ember felismeri, átérzi, hogy vannak barátai, azaz emberek, akik az ő érdekeit, érzéseit, igazi énjét a szívük közelében tartják, akik figyelnek rá, akik könnyebbé és gazdagabbá teszik az életét. Az első ilyen tapasztalat után képessé válunk hinni az emberek, a világ jóindulatában. A lelkiismeret, amely mostoha körülmények között luxus, megszületik.
2. Amit a társadalom fontosnak szentesít (...), az erkölcsi kötelességgé válik, ahhoz igazodni kell. Ha nem igazodunk, gyötör a lelkiismeretünk. Stephen Vizinczey
3. Az emberek gyengék. A jó lelkiismeret nem elég a helyes viselkedéshez. És bár úgy érezhetjük, hogy tudjuk, mit szándékoztunk tenni, mindnyájan tudjuk, hogy nem úgy cselekszünk, ahogy mi magunk is szeretnénk. Richard Feynman
4. Az erkölcsöt rá lehet erőltetni az emberekre külső eszközökkel: szabályokkal, a társadalom jogászai által hozott törvényekkel, büntetéssel. De ezeknek az egyén szempontjából nincs különösebb jelentősége, belső tartást nem ad, legfeljebb a lázadást váltja ki. A valódi erkölcs, ami belső parancsra határozza meg az ember viselkedését, mindig a saját tetteink következményeinek belátása után alakul ki, amikor tudom: ha bántok, engem is bántani fognak, hogy egyensúlyba kerülhessek az által, hogy ugyanazt élem át a másik oldalon, mint amit én tettem. Ezt meg kell tapasztalni, át kell élni nem is egyszer, ahhoz, hogy belső törvénnyé váljon, ami már nem engedi, hogy olyasmit tegyünk másokkal, amit magunknak nem szeretnénk. Ara Rauch
5. Ha kifelé nézünk, olyan szeme, ami mindent lát, nincs senkinek. De ha befelé nézünk, mindenkinek kell látnia mindent, és ettől a szigorú bírótól, saját magától mindenkinek félnie kell. Egyszóval a lelkiismeret: az a mi istenünk. Ami pedig a túlvilágot illeti, az alighanem mese, de hasznos mese. Kell az az ijesztgetés, hajaj, de még mennyire kell, hogy az ember féljen a rossz cselekedetektől. Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
6. Csak olyanokat lehet szenvedésnek kitenni, akiknek van lelkiismeretük. Csak olyanokat lehet büntetni, akiknek meghiúsítható reményeik vagy eltéphető kötelékeik vannak, akiket érdekel, hogy mások mit gondolnak róluk. Igazából csakis azok büntethetők, akik egy kicsit már jók. Lionel Shriver
7. A lelkiismeret nem valami testetlen fogalom, amely csak a kultúra és a vallás összefüggésében érthető meg. Az erkölcsnek éppen olyan erős neurobiológiai gyökerei vannak, mint bármi másnak, amit csak teszünk, ami csak vagyunk. Frans de Waal
8. Minden kissé erélyes cselekedet után a lelkiismeret ment fel bennünket, mivel ezer kitûnő mentséget kínál fel nekünk, amelyeket egyedül saját magunk bírálunk el. És ezek a mentségek, bármilyen kitûnőek is arra, hogy nyugodt álmunkat biztosítsák, a törvényszék előtt talán még arra sem volnának elegendőek, hogy mentsék az életünket. Alexandre Dumas
9. Azért is fontos megtapasztalni a határainkat, mert ott okulhatunk a történtekből, és újabb lehetőséghez jutva hatékonyabbak lehetünk. Lelkiismeretünkben elhibázott döntésekként élnek azok az események, amikor meg sem próbáltuk. Erőss Zsolt
10. Az ember, amit tesz, azzá válik. A lelkiismeret nem individuális. A lelkiismeretünk összeköt bennünket a másik emberrel térben és időben. Itt nincsenek határok.