Ugrás a tartalomra
Azon gondolkoztam, hogy miközben csináltam ezeket a bibliai rituálékat, szétválasztva a gyapjút a vászontól, és megkérdeztem a vallásos embereket, hogy "Mi a csodáért mondja a Biblia, hogy ezt tegyük? Mit érdekli ez Istent?", erre ők azt mondták, "Fogalmunk sincs, de ezek a rituálék adnak az életünknek értelmet." Erre én azt mondtam, hogy "De hát ez hülyeség." Erre ők: "Miért, te mit csinálsz? Elfújod a gyertyákat a születésnapi tortádon." Ha jönne egy marslakó, és azt látná, hogy az egyikünk elfújja a tüzet egy tortán, a másik meg nem hord kevert anyagból készült ruhát, vajon a marslakó azt mondaná, hogy "Az egyik fickót értem, de a másik nem normális"? Nem, én azt gondolom, hogy a rituálék természetükből fakadóan irracionálisak. Szóval a kulcs, hogy az ember a megfelelő rituálékat válassza, azokat, amikkel nem árt másoknak - de a rituálék önmagukban nem megvetendők.
Kapcsolódó idézetek
-
Nagyon rendjén van az, hogy ha valaki hisz valamiben, akkor egy követendő rítust is köt hozzá. Így nem kell folyton ellenőrizni, hogy helyesek-e a részletek, hisz-e valójában, mert a rítusok átsegítik a hétköznapi kételyeken.
Csányi Vilmos
-
Azt gondoltam, ha találkozom Istennel, először azt fogom megkérdezni, mi értelme ilyen csodavilágot teremteni, aztán megtölteni szörnyetegekkel? Miért teremt virágokat, majd alattuk megbúvó kígyókat? Mi célt szolgál egy tornádó? Aztán belém hasított: nem nekünk teremtette.
-
Ha elkezdjük olyannak elfogadni az univerzumot, amilyen valójában, a döntéseink racionálisabbak lesznek. Nem mondjuk, hogy a nők alacsonyabb rendûek vagy boszorkányok, és ezért égessük meg őket. Vagy, hogy a melegek természetellenesek - mert valójában nem azok. Ha egyre többet tudunk meg a világról - és (...) a tudomány éppen ezzel foglalkozik -, akkor azt hiszem, elkerülhetetlen, hogy egyre gyakrabban döntsünk racionálisan.
Lawrence M. Krauss
-
A karácsonnyal az a gond (...), hogy mindenki a gyerekkora fényét és varázslatát akarja újra átélni, és ha belegondol (...), ez sosem sikerül. Néha úgy vélem, azok hozzák ki belőle a legtöbbet, akik hajléktalanoknak osztanak ételt... azzal töltik a karácsonyt. A húsvét más téma, de a karácsony mindig is pogány ünnep marad. Az amerikaiaknak van a legjobb ünnepük, a hálaadás. Nincsenek ostoba ajándékok, csak egy finom vacsora és hálaadás Istennek. Voltaképp a karácsonynak is ilyennek kéne lennie.
M. C. Beaton
-
Miért alapoznak a felnőttek a gyerekek hiszékenységére? Hát nem nyilvánvalóan rosszabb, ha a gyerek a Télapóban hisz, mint amikor egy kis kérdezz-feleleket játszik a szüleivel? Hány csengőt kell megcsengetnie a Télapónak, ha tényleg ő visz ajándékot a világ összes gyermekének? Milyen gyorsnak kell lennie a rénszarvasainak, hogy egyetlen éjszaka alatt végezni tudjon? Nem azt mondom, hogy fapofával ki kell jelenteni, nincs is Télapó, hanem azt, hogy abból nem lehet baj, ha csemeténket kételkedő kérdések feltevésére bátorítjuk.
Richard Dawkins
-
Akire kitartó intellektuális kíváncsiság jellemző, annak nem érdemes a vallásos magyarázatokat megismernie, minthogy azok csak hasonlóan érthetetlen rejtélyeket halmoznak az eredetiek tetejére. Mi adta Istennek az elmét, a szabad akaratot, a tudást, a jó és rossz megkülönböztetésének bizonyosságát? Hogyan tölti azokat bele a világegyetembe, amely, úgy tûnik, jól elvan a fizika törvényeivel? Hogyan veszi rá a kísérteties lelkeket, hogy kölcsönhatásba lépjenek a kemény anyagi világgal? És minden kérdés közül a legkellemetlenebb: ha a világ egy bölcs és kegyes tervnek megfelelően alakul, miért van annyi szenvedés?
Steven Pinker
-
A világ összes, egymásnak ellentmondó és részben teljesen ellentétes vallásából csakis egyetlen egy lehet igaz; hát mennyivel valószínûbb, hogy többi módjára az az egy is csak emberi kitaláció, vágyálom, melyet az egyes emberek és közösségek számára való hasznossága tart fenn. Akkor miért fárassza magát az ember, hogy egyáltalán spekuláljon bármiféle túlvilágiról?
Esko Valtaoja
-
A karácsonyt nem az a varázs teszi, melynek fenyőgallyas, gyertyafényes s angyalszárnyas keretéből gyermekszobák s gyermeklelkek öröme csattan ki felénk; nem is az a nagy, elvont eszme teszi, mely fölött vitáztak századok s halmozódtak pergamenes kódexek: hanem a karácsonyt (...) az az édes, meghitt bensőség teszi, mely mint szellem és élet kitölti lelkünket, mely mint bizalom s áhítat fakad ki kedély világunkban.
Prohászka Ottokár
-
Nem szégyen ünnepelni, nem szégyen követni az ünnepi rítusokat, nem valami kulturális felsőbbrendûség jele, ha valaki lenézi az ünnepet, hanem tudatlanság. Az ünnep közel hoz másokhoz, gyermekeinkhez, szüleinkhez, barátainkhoz, egy napra vagy néhány órára újra létrehozza a régen elvesztett közösséget, és reményt ad arra, hogy ember voltunkban talán megmaradunk.
Csányi Vilmos
-
Szükségünk van valakire, egy fölöttünk álló erőre, ami eligazítja és rendben tartja a dolgainkat. Valakire, aki mellettünk áll, ha már mindenki elhagyott. A természeti erők túlságosan hatalmasak a földi halandók számára. Erre mi kitalálunk magunknak egy hatalmat, amelyhez fordulhatunk, ha szükségünk van rá. Én nem teszek különbséget hit és babona között. Úgy látom, a kettő egy és ugyanaz. Az egyikben szabad hinni, a másikban nem. Mert ha megteszed, máglyára küldenek téves tanaidért. Mégis be kell vallanom, hogy én is Istenhez fohászkodom, ha bajba kerülök. Én is úgy teszek, mint a megtévedt lelkek, akik a halálos ágyukon hirtelen megtérnek, hogy legalább megmaradjon számukra valami. Csakhogy az én hitem nem tart sokáig. Amint biztonságban érzem magam, ismét gúnyolni kezdem az eget. Hát ilyen ingatag a viszonyom a mi Urunkhoz.
Margit Sandemo