Ugrás a tartalomra
Azon gondolkoztam, hová lesz a szerelem. Mert az oké, hogy elmúlik... de hová lesz? Az egyik pillanatban még kéz a kézben vásároltok a Tescóban, a másik nap meg már a köszönésedet se fogadja. Hová lesz a szerelem? De tényleg. Összegyûjtik egy nagy szelektívhulladék-gyûjtőben? Mûanyag, papír, üveg, szerelem?
Kapcsolódó idézetek
-
Hova lesz a szerelem, hova lesz? Tegnap még szeretlek mindörökre (és ez igaz), holnap már nem szeretlek. Tegnap életemet adnám, börtönbe mennék helyetted, tegnap te vagy a hazám - ma más. Ki ez a más? Egy új én? Bárki? Új mulatság? Miért mulatság? Meguntalak? Hogy unhatom meg az életem? Mi ez az átsiklás, észrevétlen hegycsuszamlás, folyókanyar, mikor már nem? Ha úgy váltogatnád hited, elved, politikádat, mint szerelmeidet, ripők volnál, mocskos, jellemtelen. Így nem vagy az? Miért, hogyan hajlik, csúszik, hamuhodik a szenvedély, hogyan rongyosodik, roskad le egy égbolt?
Hát hová lesz a szerelem, hová lesz?
Nemes Nagy Ágnes
-
- Szeretlek!
- Hol? (...) Hol az a szerelem? Nem látom, nem tudom megfogni, nem érzem. Hallok szavakat, de semmire sem megyek a súlytalan szavaiddal.
-
Egy olyan világban élünk, ahol az össznépi tanácstalanság felszámolása végett külön honlapja van annak, hogy a hétköznapi használati tárgyainkat (meg a csomagolásukat) melyik szelektív szemétgyûjtőbe kell dobni, mert már azt se tudjuk, hogy mi van papírból, fémből vagy mûanyagból.
-
Társadalmunkat méltán nevezik eldobható társadalomnak. Élelmiszereinket tetszetős csomagolásban vásároljuk meg, amit aztán azonnal a szemétbe dobunk. Az autókat és a háztartási eszközöket is úgy tervezik, hogy hamar elavuljanak. A bútorokat nem azért adjuk jótékonysági intézményeknek, mert már használhatatlanok, hanem azért, mert kimentek a divatból. Még a nem kívánt terhességek is "eldobhatók". Üzleti kapcsolatainkat is csak addig tartjuk fenn, amíg hasznosak számunkra. Nem meglepő tehát, hogy társadalmunk elfogadta az "eldobható házasság" eszméjét is. Ha már nem vagyunk boldogok egymással, vagy kapcsolatunk nehéz időszakon megy keresztül, hagyjuk ott az egészet, és nyissunk egy új fejezetet az életünkben.
Gary Chapman
-
A szeretet olyan, mint a levegő. Végtelen. Nem lehet darabokra szedni, majd zsebre tenni, dobozba dugni, vagy... őrizgetni. Nem lehet a szeretetet részleteiben szemlélni, hiszen mindig lesz olyasvalaki, aki valamiben jobb nálunk, s kinek a szeretete akkor, abban a helyzetben éppen nagyobb, erősebb, mint a miénk.
Susanna Tamaro
-
A szerelem idővel szeretetté változik. (...) Vagy unalommá, esetleg gyûlölködéssé.
Popper Péter
-
A szerelem (...) helyet csinál magának. Vagy szétveri az életet, vagy, ha elmúlik, olyan tüskét hagy a lélekben, amit az ember utána sokáig hordoz, mint a szerelemre való képtelenség élményét.
-
Mi más a szerelem, ha nem egyfajta felejtés? A veszteség szükségszerûségének elfelejtése. Vagy inkább emlékezés a szerelem? Emlékezés arra, mennyire kell nekünk, hogy szükség legyen ránk, hogy megértsenek. Emlékezés arra, hogy talán csak ezért vagyunk itt.
-
Amíg szerelmes az ember, minden szuper! De hová a pokolba tûnik el a szerelem?! Ne hidd, hogy időben észre fogod venni, mikor elillan! Nem fogod! Oltári spéttel döbbensz csak rá, hogy jé, már ezerkilencszázhuszonhétben kiszerettél életed párjából!
Vavyan Fable
-
- Olyan furcsa, hogy két ember, akik szerették, a végén meggyûlölik egymást. Hogy lehetséges?
- Az a kérdés, miért hagyják, hogy így legyen? Mindenki raktározza az érzéseit, megbánást, haragot, dühöt. Legtöbben kiengedik néha, hogy ne nyomja úgy a lelküket. Így megbirkózhatnak vele.