Azt gondoljátok: a költés szekér. Mely ballag széles országútakon? Sas a költés; hol nem járt senki sem, Õ arra indul fennen, szabadon.

Kapcsolódó idézetek

1. A szabadság és szépség felé visz az út, amelyen elindult. És itt nem fontos, hogy az új világból mekkora darab az övé. Határa nem nagy, a néhány legnagyobbak birodalmához nem is fogható. De költő a maga világában és ennél több senki sem lehet. Kodály Zoltán
2. Az igazi költészet nem mond semmit, csak kipipálja a lehetőségeket. Minden ajtót kinyit. Bármelyiken besétálhatsz, amelyik megfelel neked. Jim Morrison
3. A vers a Föld útja a Nap körül. A vers a mindenütt folytonos, de sehol sem differenciálható függvény. A vers változó irányú, egymást inverz transzformációsorozatokkal beburkoló erőterek viaskodása egy telítetlen kontinuumban. A vers olyan, mint egy roló, mint egy ablakredőny, amelynek lécei a verssorok, átsüt közöttük a fény, s a roló mögött ott áll a költő és szárítkozik. Szőcs Géza
4. A sas útja a levegőben, a kígyó útja a sziklák között, a szerelem útja a szívekben kiismerhetetlen. Berkesi András
5. A költészet erőteljes érzelmek spontán kiáradása. William Wordsworth
6. Ne irigyeld a költőt, hogy lelke mélyein Mi benned hangtalan, hangos zenébe szól: A rezdülő hurok minden beszéde kin, S minek követni őt? ut nélkül vándorol. Békássy Ferenc
7. Van az úgy, hogy senki se vár, Visz az út, ahol senki se jár. Van az úgy, hogy akad egy hely, Ahol végül otthon leszel.
8. Én mondom (...) semmi, de semmi nincs megírva a szélben, vagy a tenger viharában, vagy az erdei szellőben! Mindenki saját sorsának kovácsa, és én a magam sorsát fogom járni.
9. Mehet nagy egyedül végig a pusztaságon az a magányos utazó, kit az ég haragja vándorolni küldött; senki sem szólítja meg, senki sem mondja neki: térj be, ne menj odább. Jókai Mór
10. A költészet a Jung által emlegetett tudattalan felé halad. Nem tervez, hanem egyszerûen felnyit egy csapóajtót, és megnézi, hogy mi van mögötte. (...) Költészetben nincs új tematika, nincs új megszólalás, nincs benne semmi új. A költészet több ezer éve ugyanazokat a dolgokat járja körül, hogy mi van Istennel, van-e Isten, mi van a szerelemmel, meg kell halni, mi dolgunk van ez alatt a pár évtized alatt itt a világon... semmi újat nem lehet és nem is kell kitalálni benne, emiatt nem egy tervezett dolog. Valami elindítja, és az ember megy valami nagyobb erővel. Amikor prózát írtam, nem tapasztaltam, hogy egy nagyobb erő húzna. Amikor verset írok, akkor tapasztalok egy olyan erőt, ami bennem is ott van, sőt belőlem indul el, de rajtam kívüli, és nálam sokkal-sokkal nagyobb. Babiczky Tibor