Azt hitték ők, az ablakzárók, hogy kirekesztik a vért, a könnyet... Nem tudták, népünk szenvedését együtt viselni sokkal könnyebb.

Kapcsolódó idézetek

1. A holtaknak nem kellenek a könnyek. Sem a bosszúnk, sem a bûntudatunk nem könnyíti meg a végső álmukat (...). Azt hiszem, csak annyit akarnak, hogy mi még éljünk. Pierce Brown
2. Tudták, hogy meghalnak, de nem beszéltek a halálról, nem vigasztalták egymást, nem mondtak reménykeltő szavakat, ösztönösen megérezték, hogy minden biztató szó most hazugság lenne, értelmetlen üres frázis, méltatlan hozzájuk. Berkesi András
3. Ha az emberek csak egy kis időt szánnának rá, hogy elgondolkozzanak, rájönnének, hogy az életüket irányító elképzelések egyszerûen nevetségesek! De nem teszik meg, hanem vakon mennek tovább, észre sem véve a börtönfalakat, amelyeket felhúztak maguk köré. Bob Proctor
4. A bûnük az volt, hogy hittek. Hittek abban, hogy mások lehetnek. Különlegesek. Hitték, hogy megváltoztathatják azt, amilyenek voltak: sérültek, nem szeretettek. Elhajítottak. Elevenek lehetnek, körülrajongottak, olyanok, akikre másoknak szükségük van. Nélkülözhetetlenek. De ez nem volt igaz. Libba Bray
5. Mindent megtettek, hogy szétválasszanak minket, de mindhiába. Nem lehet szétválasztani a vért az erektől, sem a fát a törzsétől, sem a sót a tengertől.
6. Szegény magyar testvérem, valahol Budapesten, vagy az Alföldön, vagy távol Dunántúl: sajnállak, mert te nem ismerheted ezt az érzést. Nem tudhatod, mi az: honvédeket várni. Sajnállak, mert te nem éltél rabságban huszonkét évet, nem szenvedtél megaláztatást, nem tûrtél idegen parancsot. Téged nem üldöztek, nem raboltak, nem voltál megvetés céltáblája magyarságod miatt. Te nem is tudhatod igazán, hogy mi az, amit mi éreztünk akkor! (...) Az egész testünk egyetlen szív volt, az egész utca egyetlen szív volt, az egész világ egyetlen szív volt, és ez a szív úgy vert és dobogott, hogy nem lehetett már bírni vele. (...) Úgy éreztük, hogy a szívünk kettéhasadt és szétnyílt. Kiömlött belőle minden, ami évek óta felgyûlt, s meztelen csupasz szívünk ott piroslott tisztán és feltárva a honvédek előtt, akik eljöttek, akik a mieink. Wass Albert
7. A gyász és a lezárás természetes dolog ilyen fiatal korban is. Nem bûn az, ha valaki tovább él, és mer boldog lenni. Attól a halottak emléke nem lesz kevesebb.
8. Félt hinni... Félt, mert amikor hitt, a reményeit mintha zászlóként a magasba vonták volna, hogy mindenki lássa, ahogy a szélben lobog. Aztán erős szelek, viharok jöttek, csak azért, hogy a zászlót elrongyolják, szétszakítsák... és végül lehúzzák. Cecelia Ahern
9. Összezárva a szabadságuktól megfosztott emberekkel sokkal többre becsültem a saját szabadságomat. Ha fáztam, otthon feljebb tekerhettem a fûtést, ha melegem volt, kinyithattam ablakot. Új távlat nyílt előttem. Shahed Yousaf
10. Soha nem láthattál könnyet a szemünkben, Ha volt is, észre sem vetted. Ha féltünk, egymástól vártunk biztatást, Így lettünk mi megátkozott nemzedék! Pokolgép