Soha nem láthattál könnyet a szemünkben, Ha volt is, észre sem vetted. Ha féltünk, egymástól vártunk biztatást, Így lettünk mi megátkozott nemzedék!

Kapcsolódó idézetek

1. Nem látlak én téged soha, soha, sohasem, Te sem látod, hogy érted könnyes a szemem. Nevedet hiába mondom, könnyemet hiába ontom, A harcok mezején, valahol tőled távol...
2. Nem mertem elmondani neked azt sem, hogy mi történt velem az életemben és arra sem tudlak megkérni, hogy mesélj magadról. Ezt sajnálom a legjobban, mert nagyon szerettem volna megismerni az életedet. Olyanok voltunk mi ketten, mintha valaki megátkozott volna minket, hogy sohase lehessünk boldogok. Moldova György
3. Nézünk egymásra, de nem sírunk és nem is mosolygunk, egyszerûen megtörtént valami, aminek örülni sem tudunk, de bánkódni sem vagyunk képesek miatta. Krusovszky Dénes
4. Inkább irigyeljenek, inkább gyûlöljenek, legyenek rád féltékenyek, értsenek félre és ne szeressenek, csak egy dolgot ne engedj meg senkinek, egy dolgot kerülj el az életben, mégpedig soha, de soha ne sajnáljanak. Czakó Zsófia
5. Nem látom a tüzet a szádon, és a füstöt sem úgy fújod most rám, mint rég, Vedd könnyen, ha lenne könnyem, én biztos, hogy miattunk soha nem sírnék. Road
6. Egy ilyen szép napon úgy érezzük, hogy nincs lehetetlen. De lesznek sötét, reménytelennek tûnő napjaink, amikor magányosak vagyunk, és reménykedni akarunk. De bármilyen rossz is történik velünk, bármilyen fájdalmas, ígérjétek meg most, hogy soha nem adjátok fel a reményt. Bíznotok kell, le kell gyûrnünk a félelmeinket. Ti magatok legyetek a remény.
7. Tudták, hogy meghalnak, de nem beszéltek a halálról, nem vigasztalták egymást, nem mondtak reménykeltő szavakat, ösztönösen megérezték, hogy minden biztató szó most hazugság lenne, értelmetlen üres frázis, méltatlan hozzájuk. Berkesi András
8. Azok a könnyek sohase fájnak, Melyeket ejtünk; A siratástól, könyhullatástól Tisztul a lelkünk. Makai Emil
9. Olyan, mintha egymás mellett haladnánk ugyanazon az úton és ugyanoda tartanánk, mégis képtelenek vagyunk összetalálkozni. Mintha csak egy átlátszó üvegfal magasodna közöttünk. Mikor meglátjuk a másikat, megindulunk egymás felé, de idővel mindig beleütközünk, és sosem tudunk összetalálkozni. Kollár Betti
10. Szegény magyar testvérem, valahol Budapesten, vagy az Alföldön, vagy távol Dunántúl: sajnállak, mert te nem ismerheted ezt az érzést. Nem tudhatod, mi az: honvédeket várni. Sajnállak, mert te nem éltél rabságban huszonkét évet, nem szenvedtél megaláztatást, nem tûrtél idegen parancsot. Téged nem üldöztek, nem raboltak, nem voltál megvetés céltáblája magyarságod miatt. Te nem is tudhatod igazán, hogy mi az, amit mi éreztünk akkor! (...) Az egész testünk egyetlen szív volt, az egész utca egyetlen szív volt, az egész világ egyetlen szív volt, és ez a szív úgy vert és dobogott, hogy nem lehetett már bírni vele. (...) Úgy éreztük, hogy a szívünk kettéhasadt és szétnyílt. Kiömlött belőle minden, ami évek óta felgyûlt, s meztelen csupasz szívünk ott piroslott tisztán és feltárva a honvédek előtt, akik eljöttek, akik a mieink. Wass Albert