Azt nem értem, a híres világutazók miért szokták titkolni leírásaikban, hogy a nagy kalandok kis pillanatait a kínzó kényelmetlenségek töltik meg. Márpedig kis pillanatokból áll az életünk. És akad köztük feledhetetlen.

Kapcsolódó idézetek

1. Miért sietünk mindig valahova? Miért nem élvezzük ki a boldogság egyszerû pillanatait? Vágyunk rá, és amikor eljön, észre se vesszük, hagyjuk kicsúszni a kezünk közül. A boldogság nem feltétlenül valami eget rengető dolog; apró, alig érzékelhető mozzanatokból is állhat.
2. Azért is szeretem a könyveket, mert képesek egy-egy fejezetbe sûríteni a szereplők életét. Sajnos a valóságban erre nincs lehetőség. Nem tehetsz egyszerûen pontot egy fejezet végére, ha nem akarsz valamin keresztülmenni, hogy egy kellemesebb résszel folytasd a cselekményt. Az élet nem fejezetekből áll, hanem percekből. Minden, ami veled történik, gyors egymásutánban, lassítás és kihagyás nélkül zajlik a percek tengerében. Akármi is játszódik le benned, az idő kérlelhetetlenül múlik közben. És a percekkel együtt a szavak és az emlékképek is pörögnek - akár tetszik, akár nem. Az élet egy pillanatra sem áll meg, annyi időre sem, hogy lélegzetet vegyél. Colleen Hoover
3. Néha nem könnyû eldönteni, melyik az a néhány pillanat az életben, ami kicsit különlegesebb, mint a többi. Gyakran csak utólag ébredsz rá, hogy milyen nagy volt az előző pillanat, de addigra már véget ért. Cecelia Ahern
4. A történelem elsősorban annak a leírása, hogy nagy emberek nagy dolgokat tesznek; de legtöbbünk élete nem nagy pillanatokból áll, hanem kis pillanatokból, és minden kis választással, minden kis döntéssel meghatározzuk önmagunkat. Õszinték vagyunk? Hûségesek vagyunk? Büszkék vagyunk magunkra? Vagy csalódást okoz az, akivé váltunk? Az élet sose úgy alakul, ahogy tervezzük, váratlan dolgok történnek, amelyek új és izgalmas lehetőségekkel ajándékoznak meg, és előbb vagy utóbb arcul csap minket a valóság.
5. Mindig meglepő, hogy az élet egy ilyen aprósága milyen jelentős pillanattá válhat. Jobbára vége szakad, még mielőtt elkezdődne, mégis feledhetetlenné teszi azt az embert, akitől ered.
6. Visszahozhatatlan és megnevezhetetlen élményt rejtenek e pillanatok. Ha újraélhetném őket, elmondhatnám, hogy legyőztem az időt, legyőztem az életet. Az ember azonban nem erre teremtetett: legföljebb arra, hogy emlékezzen. Kertész Imre
7. Adódnak pillanatok, amelyek valahogy másmilyenek: szokatlanok, intenzívebbek és inspirálóbbak. De azt nem tudjuk, mi ez az érzés, hogyan tehetnénk maradandóvá, és amikor vége, ott maradunk kielégítetlenül, nyugtalanul, mert az élet már megint a szokványos mederben folyik. Újragondoljuk, milyen rejtélyek veszik körül életünket ezen a bolygón. Átéljük ezeket a titokzatos véletleneket, és ma még nem értjük ugyan őket, mégis tudjuk, hogy valóságosak.
8. A távolság teljesen mást jelent, ha az ember gyalog vág neki a világnak. Az egy kilométer hosszú lesz, a kettő szó szerint tekintélyes, a tíz óriási, az 50 pedig már az elképzelhetetlen határát súrolja. Rájövünk, hogy a világ tágasságát csak a túrázók kis közössége ismeri. A bolygólépték a mi kis titkunk. Az élet is takarosan egyszerûvé csupaszodik. Az idő elveszíti minden jelentőségét. Ha besötétedik, az ember lefekszik, ha megint kivilágosodik, felkel, minden más csak a kettő közti átmenet. Csodálatos. Bill Bryson
9. Szeretem a hosszú utakat. Minden probléma, az a sok zaj, eltûnik. Nem kell mással törődnöm, csak azzal, ami előttem van. Talán ez a mai nap tanulsága, hogy megragadjam ezeket az egyszerû pillanatokat és jobban értékeljem őket. Nem marad sok belőlük. (...) Nem nehéz olyan dolgokat találni, amik boldoggá tesznek. Tudom, ez fájdalom, szenvedés, meg nehéz döntések, de nem hagyhatjátok, hogy a súlyuk megfojtsa az élet örömét. Azokat a dolgokat keressétek, amik kedvesek nektek. Feléjük tartsatok.
10. Nem a lebegő szentek, a jelenések, a csodás gyógyulások az érdekesek számunkra mindennapi életünkben, hanem a Természet fantasztikus titkai, és örökké csodálkozom azon, hogy az emberek milliói nem csodálkoznak az élet minden pillanatában! Olyan magától értetődőnek vesznek mindent. Szentkuthy Miklós