Bûn közt előbb sorvad el a szív, mint csapás alatt, kihûl a leglágyabb kebel, a mélyén csak jég és hó marad.

Kapcsolódó idézetek

1. A szív két dobbanás között pihen - és akkor a legsebezhetőbb. Pál Ferenc
2. A szív is, mint az élőfa, idővel minden sebet kiforr. Vadnai Károly
3. Szívemet hagyom hidúl; Lásd, hogyan mégy rajta át, Mert alatta tenger a bú, S a sohajtás fergeteg. Vörösmarty Mihály
4. Megfagy a szív, ha nem szeret; És ha szeret, megég. Petőfi Sándor
5. Minden küzdelem lecsöndesül, minden vágy kihûl, minden gondolat elpihen; az idő biztosan elhozza a havat először fejünkre aztán szivünkre s végre sirunkra, sőt legvégre befedi még emlékünket is. B. Büttner Lina
6. Van az úgy az emberi érzelmek közepette, hogy valami, hitvány tövis módjára, szúrni, gyötörni kezdi a szívet, s ez a fájdalom idővel vagy elmúlik, vagy egyre jobban sajog, annyira, hogy végül még a legforróbb szerelmet is fájdalommal, keserûséggel mérgezi meg. Henryk Sienkiewicz
7. Számat kitátom, hull belém a hó. Kitartó és kegyetlen, eltelít. Előbb az ujjakat, a kart, a lábat. Lassan behull egész a szívemig. Karafiáth Orsolya
8. Hol két szív egyszer elkezd válni egymástól, a szakadás, mint a jeges hasadékai, minden külső befolyás nélkül is idővel nagyobbá válik. Eötvös József
9. Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra. Biblia
10. A szeretet hiányában a lélek fázni kezd, a hideg rázza, s ha nem tudja elviselni: bele is pusztul. Müller Péter