Van az úgy az emberi érzelmek közepette, hogy valami, hitvány tövis módjára, szúrni, gyötörni kezdi a szívet, s ez a fájdalom idővel vagy elmúlik, vagy egyre jobban sajog, annyira, hogy végül még a legforróbb szerelmet is fájdalommal, keserûséggel mérgezi meg.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberi szív ingatag. Nincs olyan, hogy örökké. A szerelem gyûlöletbe fordul, a szenvedély közönnyé hidegül, a csalódottságból hála lesz, a neheztelés megértéssé szelídül.
2. A szerelem könnyen megőrjíti az embert. Ráveszi őt ostobaságokra. De a szerelem fájdalmas is lehet, mert tudják, nem ésszel választjuk a másikat. A szívnek nem lehet parancsolni.
3. Eddig azt hittem, hogy a szív leggonoszabb gyötrelme a szerelmi vágy és bánat. De ebben az órában megsejtettem, hogy van még egy másik, talán kegyetlenebb gyötrelem, mint vágyódni és vágyakozni, mégpedig az, ha akaratunk ellenére szeretnek bennünket és nem tudunk védekezni e tolakodó szenvedély ellen. Látni, hogy valaki közvetlen közelünkben elég vágyakozásának tüzében, és tehetetlenül állni mellette, mert nincs bennünk erő, képesség és hatalom, hogy kimentsük a lángokból. Aki boldogtalanul szerelmes, az időnként fékezni tudja szenvedélyét, mert nemcsak áldozata, hanem okozója is a bajnak; és ha a szerelmes ember képtelen uralkodni szenvedélyén, akkor legalább a maga hibája miatt szenved. Menthetetlen azonban az, akit szeretnek és nem tudja a szerelmet viszonozni, mert ennek a szenvedélynek a mértéke és határa már nem tőle függ, hanem kívül esik erején, és tehetetlen minden akarás, ha egy másik ember őt akarja. Stefan Zweig
4. Nyilván elszakad valami az emberben, például a szív húrja, amikor az, akiről azt hiszi, hogy úgy ismeri, mint a tenyerét, akibe beleszeretett, akivel összeházasodott, akitől gyerekei születtek, akivel közös otthona lett, közös emlékei, egyszer csak idegen emberré válik. Jón Kalman Stefánsson
5. Az ember kezd nyugtalankodni, aztán kezd sejteni valamit, aztán már tudja. Lehet, hogy nem akarja, lehet, hogy azt gondolja: a szerelmesek lépten-nyomon hibásan mérik fel a helyzetet, de a szíve mélyén már tudja. Stephen King
6. Nincsenek fogalmaink arra, hogyan tudja a szerelem a szívet újra és újra összetörni, majd megragasztani. Ebben a pillanatban csak azt tudtam, milyen az, ha a szerelem szétfeszít, megöl, romjaimba dönt, és ha fojtogató erővel taszít a mélybe, vagy ha egyszerûen szétzúz... ha, mint a sav, szétmar... ha mar. Papp Csilla
7. A szerető szív mindent átél, mindent eltûr, mindent megbocsát, mindent elnéz - s nem tud ítéletet mondani. Gyenge az igazlátáshoz. Túlságosan benne van a másikban, összekeveredik vele, átöleli, még a tüskéivel együtt is. Bármilyen riasztó bajt, vétket, hibát lát a másikban - ha egyáltalán lát! -, azt mondja: "Jaj, szegénykém!" Együtt fáj vele. Ha a másik a pokolba tart, sajgó, szomorú szívvel, de megy vele. Müller Péter
8. Ha beüt a szerelem, az ember sutba vágja a józan eszét, a fák virágba borulnak, és minden annyira sziruposan édessé válik, hogy végül megfekszi a gyomrot.
9. Vannak barátságok, melyek véget érnek, szerelmek, melyek nem bizonyulnak tartósnak. A szakítás rendszerint - legalább az egyik embernek - fáj. Ám abban a világban, ahol minden, ami elkezdődik, véget is ér, a szeretet azzal a kockázattal jár, hogy a lélek megsebesül.
10. A szerelem alaposan megviseli az embert. Boldoggá tesz, és megemészt. Az idő felgyorsul körülötte.