Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Odahaza. De jó volna tiszta szívből - Úgy mint régen - Fohászkodni, De jó volna megnyugodni.

Kapcsolódó idézetek

1. Fáj a szívem, hiába tagadom. Gyászt hordok érted boldog ifjúság. Fátyolként lengjen emléked körül Engem, a bölcs öregség koldusát. P. Jánossy Béla
2. Lassulj, szívem, hisz élni kéne még! Átsétálnék még veled néhány szép nyarat, vagy ülnénk tûnődőn öreg fák alatt, és hallgatnánk halk éjjeli zenét... Nagy Gáspár
3. Szép a szép szemek haragja, Mint villám s az éj, Ah de édesebb a béke, Megbékülni kéj. Vörösmarty Mihály
4. Milyen jó lett volna, ha a hangodba burkolózom, s megtelik zenével a lelkem, szimfónia zeng, ha rád gondolok. Nagy István Attila
5. Jó szív után vágyódik az ember, és pedig annyira, hogy kedvesebben fogadja a jó szívet durva szóval, mint a legnyájasabb szót - szív nélkül. Mindszenty Gedeon
6. Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak, Lesz még egyszer ünnep a világon, Majd ha elfárad a vész haragja, S a viszály elvérzik a csatákon, Akkor húzd meg ujra lelkesedve, Isteneknek teljék benne kedve. Akkor vedd fel ujra a vonót, És derüljön zordon homlokod, Szûd teljék meg az öröm borával, Húzd, s ne gondolj a világ gondjával. Vörösmarty Mihály
7. Mily szép visszanézni, emlékezni az ifjúságra, mely már messze tûnt! Újra sétálni a mezőkön! A rosszat az ember szívesen felejti s még ha a legnagyobb nyomorban töltötte is: szép volt. Vannak zordabb lelkek, akik tudják, hogy nem volt benne szépség - de ki az, aki nem szívesen kápráztatja el magát emlékeivel! Füst Milán
8. Csönd. Ajkaim lezárvák. Ringass: árva az árvát, Igy, sírj csak, rámhajolva, Meghalni volna jó ma... Tóth Árpád
9. Szép hajnaloknak s alkonyoknak csendjét lelkemben illatozza még az emlék, sírtam, nevettem és szerettem nemrég, e drága földön nyughatatlan vendég. De rég volt, szent ég!
10. Szép dolog az éneklés. Az ember tüdeje megtelik levegővel, a vére fürgébben kering, az agya is felgyorsul. Így lesz a szomorú dallamokból is vidám zene.