Ugrás a tartalomra
Bár gyötör az élet és félem a halált:
Lelkembe zárva, mint tengerszem a hegyen,
Antik pogány öröm mosolyog csendesen.
Kapcsolódó idézetek
-
És én úgy őrzöm e mosolygást,
Miként a napsugárt a tenger,
Elrejtve mélyen, szomorúan
És - végtelen nagy szerelemmel.
Juhász Gyula
-
Szépen öregszem, ez talán vigasztal,
Mosolyráncokkal, mint a boldogok,
S mert nem bírok a gyorsuló irammal,
Azt szeretem, akit más eldobott.
Kiss Judit Ágnes
-
Olyan a gyász álderûbe rejtve,
Mint az öröm, ha sírni volna kedve.
William Shakespeare
-
Körülbelül rendben vagyok az élettel. Vágyaim, reményeim nincsenek többé. Mint egy vén madár, ülök a fa tetején, és csupán annak örülök, hogy vannak még, akik hinni tudnak az életben, szerelemben.
-
Állom a gyötrelmek teljességét: kikötőtlen
tenger, vándorlás nem veszi életem el.
Túlnő lelkem a rosszon, testem tőle erőt kap
és a kibírhatatlant is tán elviselem.
Publius Naso Ovidius
-
Fájdalmas, öreges megnyugvással gondolt a halálra. Nem irtózott tőle, inkább szelídnek érezte, és az anyaföldet, amely befogadja majd, mélységesen, igaz lelkéből szerette. Inkább az élet volt az, ami sokszor keserûséget támasztott a szívében, az élet szolgált kegyetlen tapasztalatokkal, gonddal, csalódással.
Mika Waltari
-
Mosolyogva ébredek, mosolyogva félek,
mosolyogva kérek, mert mosolyogva élek,
mosolyogva nézek, csak mosolyogva érzek,
mosolyogj, ha kérlek, a mosolyodból élek.
-
Mit lelkem eddig félve sejtett,
Előttem áll a nagy titok,
Hogy csak az halt meg, ami nem lett,
S az él örökké, ami volt.
Vajda János
-
Istenem! oly sokan a haláltól félnek! -
Engemet elkábit ez a tenger élet,
Hiszen nincsen halál a nagy mindenségbe`,
Csak élet, csak élet, - nincs kezdete, vége.
Czóbel Minka
-
Bizakodjál, az élet mosolyog feléd.
Békesség nyomában szeretet jön eléd...
A rossz viszálykodást messziről kerüld el,
Lelked gyötrelmeit örömök váltják fel.