Bár viselkedésünket még mindig jelentős mértékben irányítja genetikai örökségünk, agyunk révén sokkal gazdagabb lehetőségeink nyílnak arra, hogy rövid időegységeken belül új viselkedési és kulturális ösvényeket vágjunk magunknak. Egyfajta alkut kötöttünk a természettel: gyermekeinket nehéz ugyan fölnevelnünk, de az új tudás megszerzésének képessége hatalmasan fokozza az emberi faj fönnmaradásának esélyeit.

Kapcsolódó idézetek

1. Genetikai hátterünk és neveltetésünk hatalmas különbségei nagyon egyenlőtlen pozícióba helyeznek minket. Mégis, gyakorlati lépéseket tehetünk azért, hogy ezeket a különbségeket minimalizáljuk, és ezáltal mindenki kihasználhassa az összes benne rejlő potenciált. Amikor embertársainkról, különösen, ha gyermekeinkről van szó, nem az "úszik vagy elsüllyed", hanem az "úszik vagy megmentjük" lehetősége között kellene választanunk.
2. Fajunknak újra érzékennyé kell válnia a természet dinamikájára - annak érdekében, hogy meg tudja óvni azt. Nincsenek megfelelő érzékelőink vagy velünk született agyi rendszereink, amelyek figyelmeztetnek bennünket arra a számtalan veszélyre, amit az emberi tevékenység jelent, amely kikezdi bolygónkat, az élőhelyünket. Új érzékenységre kell tehát szert tennünk az eddig ismeretlen veszélyekkel szemben azokon a jelzéseken túl, amelyeket idegrendszerünk képes érzékelni. Meg kell tudnunk, hogy mi a teendőnk - és ebben az ökológiai intelligencia szerepe rendkívül fontossá válik. Daniel Goleman
3. Azt, ahogyan ma gondolkodunk, cselekszünk vagy a dolgokat észleljük, nem csupán a génjeink határozzák meg. De nem is csak a gyermekkori élményeinktől függ. Mindezt életmódunkon keresztül változtatjuk meg. Nicholas Carr
4. Bár családunk, barátaink és szomszédaink boldogan adnak tanácsokat arra vonatkozóan, hogy mit csináljunk, alapvetően a mi felelősségünk, hogy kijelöljük az utunkat. Ne felejtsük, hogy nem kell elsőre jó döntést hoznunk. Az élet rengeteg lehetőséget tartogat mindannyiunk számára, hogy új és meglepő módokon fedezzük fel és értékeljük újra készségeinket és szenvedélyeinket. Tina Seelig
5. Rajtam áll, mivel töltöm az időmet, kivel lépek kapcsolatba, kivel osztom meg a testem, az életem, a pénzem, az energiám. Kiválaszthatom, mit eszem, olvasok, tanulok. Eldönthetem, hogyan reagálok a kedvezőtlen életkörülményeimre - rajtam áll, hogy átoknak vagy lehetőségnek tekintem-e őket (és azon alkalmakkor, amikor túlságosan tele vagyok önsajnálattal, és nem tudom lelkesen nézni a dolgokat, még mindig megpróbálhatom megváltoztatni a szemléletmódomat). Megválogathatom a szavaimat és azt, hogy milyen hangnemben beszélek másokkal. És legfőképpen megválogathatom a gondolataimat. Elizabeth M. Gilbert
6. Talán csüggesztően hat, ha arra gondolunk, hogy az erőfeszítések és a véletlen szerencse legalább annyit számít, mint a tehetség. Én azonban ezt inkább ösztönzőnek érzem, hiszen miközben genetikai felépítésünk tőlünk függetlenül adott, erőfeszítéseink mértéke csak rajtunk áll. A véletlen hatása pedig egy bizonyos mértékig szintén irányítható, hiszen ha többször próbálkozunk, akkor ezáltal megnöveljük a sikerünk esélyét. Leonard Mlodinow
7. Az életünket olyan erők alakítják, amelyek több nemzedékre nyúlnak vissza, és ha megértjük ezeket az erőket, döbbenetes és felszabadító élményben lehet részünk. Steve Biddulph
8. Az új nemzedékek újra és újra megismétlik elődeik hibáit, hiába a tudományos kutatás és az eredmények kiterjedt dokumentációja. A legártalmasabb az, hogy hajlamosak vagyunk azt választani, amiből rövid távon előnyünk származik, még akkor is, ha tudjuk, hogy hosszú távon viszont ártunk vele magunknak. Karin Alvtegen
9. Az emberi természet nem eredendően ilyen vagy olyan, hanem rengeteg dolog formál minket, és képesek vagyunk változtatni. Ez sokszor akarat, támogatás kérdése is persze. Al Ghaoui Hesna
10. Talán egyszer elfogadjuk azt, hogy az olyan rejtett erők, mint a génjeink, epigenetikai programozásunk és mikrobiótánk, nagymértékben és öntudatlanul képesek alakítani derûs, és kevésbé derûs természetünket. Ha ráripakodunk valakire, hogy szedje össze magát és változtasson, az olyan, mintha egy vak emberrel kiabálnánk, hogy miért nem lát. Az a segítőkészebb hozzáállás, ha támogatást nyújtunk, és bátorítást adunk szakmai segítség kereséséhez.