Bárcsak mindig emlékeznénk rá - még ha azzal is töltöm a napjaimat, hogy nőkről és az ő szerelmi történeteikről írok -, hogy a miénk, ez a törékeny, tökéletlen, becses történet, amelyet napról napra írunk, a legfontosabb valamennyi közül, és mindennap választhatjuk azt, hogy szerelemmel, örömmel, hálával és hittel írjuk!

Kapcsolódó idézetek

1. Miért kellene mindenre emlékeznünk? Én kiválasztom a legszebb emlékeimet, egy kicsit kifényesítem őket, ezt-azt hozzájuk teszek vagy elveszek belőlük. És így mindennap tudok örülni, ha másnak nem, hát annak, hogy ezekre még emlékszem! Katarina Mazetti
2. Szerelmünk, mint egy tiszta fekete palatábla, naponta írjuk rá életünk új sorait, és, ha közben letöröljük is, bennünk megmarad minden.
3. Bárcsak mindig emlékeznénk rá, hogy a napot azzal kezdjük, hogy hálásak vagyunk az életért, bármilyen nehéznek is tûnjék éppen! Arra, hogy jelen legyünk a szeretteink életében, figyeljünk rájuk, és engedjük, hogy sírjanak, amikor arra van szükségük. Allison Pataki
4. Ezt szeretem igazán az írásban: végtelen lehetőséget kínál arra, hogy újraalkossuk önmagunkat és a történetet, amit magunkról mesélünk. Ezáltal az örökségünk és saját történelmünk minden árnyalatát megismerhetjük. R. F. Kuang
5. Az írás gyakran nehéz dolog, de az ember néha úgy érzi, hogy elvarázsolták. Mindig biztos voltam benne, hogy a történetek a saját életüket élik, és hogy a világ legfontosabb dolgai közé tartoznak. David Almond
6. Mindig történetbe leszünk szerelmesek, nem névbe, testbe, hanem abba, ami meg van írva benne.
7. Milyen jó is, ha valaki tényleg a szemedbe mondja, hogy szeret, hogy fontos vagy neki! Milyen jó az is, ha megköszönjük a másiknak, hogy van, hogy ő van, és milyen jó érzés belefeledkezni a mosolyokba, a kézfogásba, ölelésbe, a csókba! És milyen jó lenne, ha nem csak ez az ünnep szólna a szeretetről, a szeretni akarásról, az odafigyelésről, hanem minden nap! Minden nap, amikor felkelsz, amikor megiszod a kávéd, reggelizel, éled azt, ami ma van, és este hálát adsz mindenért.
8. Vigaszod és vigaszom az emlékezés szerencsés napokra, ami oly kevés. Túléltük korábbi ostoba énünket, jutalmunk maga a továbbélés. Mindig minden először történik velünk, mert újra és újra magányból, időből és szerelemből gyúrjuk össze magunkat. Ugyanakkor mindent úgy kell megnéznünk, mintha utoljára látnánk!
9. Minden hétköznapi embernek van egy nem hétköznapi története. Mi talán jelentéktelennek hisszük magunkat, unalmasnak találjuk az életünket, mert nem csinálunk eget rengetően nagy dolgokat, nem kerülünk a címlapokra és nem nyerünk fényes díjakat, de az igazság az, hogy mindnyájan csinálunk lenyûgöző, kiemelkedő, bátor dolgokat, amikre büszkék lehetünk. Az emberek nap mint nap tesznek olyan dolgokat, amikért nem ünneplik meg őket. Ez az, amit nekünk észre kell vennünk. Cecelia Ahern
10. A világ összes nőjébe kapaszkodunk, amikor az anyukánkhoz bújunk, s ugyanilyen alapon a világ összes nőjével szerelmeskedünk, amikor azzal a kiválasztottal. Becsüljük meg. Sose feledjük, hogy ők szülnek minket, és amilyen a sors, általában ők is temetnek el végül. Igazságos ez? Aligha. Jól tesszük, ha komolyan vesszük őket, s odafigyelünk rájuk, nem úgy, ahogyan szoktunk, hanem úgy, ahogyan ők figyelnek ránk, meg a gyerekeinkre. Vámos Miklós