Ugrás a tartalomra
Miért kellene mindenre emlékeznünk? Én kiválasztom a legszebb emlékeimet, egy kicsit kifényesítem őket, ezt-azt hozzájuk teszek vagy elveszek belőlük. És így mindennap tudok örülni, ha másnak nem, hát annak, hogy ezekre még emlékszem!
Kapcsolódó idézetek
-
Történnek dolgok az ember életében, melyekre jobb volna nem emlékezni. Jobb volna, de emlékezni kell. Emlékezni azért, hogy soha ne történhessen még egyszer, és emlékezni, hogy megtörténhetett.
-
Ha feltesszük magunknak a kérdést: "Mi a legjobb dolog, ami ma történt velem?", akkor olyan dolgokról fogunk beszámolni, amelyek máskülönben nem jutottak volna eszünkbe. Ha a kérdést úgy tesszük fel: "Mi történt ma?", jó eséllyel a nap legkellemetlenebb eseményére fogunk emlékezni, hiszen ez foglalkoztatott bennünket a leginkább. Például majdnem elkéstünk valahonnan vagy kínos beszélgetésbe bonyolódtunk. Csak a pozitív kérdés juttatja eszünkbe az olyan mindennapi apró örömöket, mint egy szép fénytörés, egy kedves szó vagy egy finom saláta.
-
A múlt eseményei az emlékeinkben továbbélnek. Némelyikük olyan fájdalmas, hogy nem akarjuk újra átélni őket. Az emlékeinkre viszont ajándékként is tekinthetünk. Olyasmi, melyet felbonthatunk újra és újra, hogy felidézzük a boldog pillanatainkat. És olykor, az adott pillanatban emlékké alakulhat egy esemény, mert olyan igaz, oly tiszta és jelentős, hogy örökké az emlékezetedbe szeretnéd zárni.
-
A múlt emlékei nagyban hozzájárulnak életünk jobbá tételéhez. Felszabadítanak minket a jelen zsarnoksága alól, és lehetővé teszik tudatunk számára, hogy visszalátogasson a régi szép időkbe. Olyan eseményeket válogathatunk ki és őrizhetünk meg az emlékezetünkben, amelyek különösen kellemesek és jelentőségteljesek számunkra, és olyan múltat "alkothatunk" az emléktárgyak segítségével, amely segít nekünk boldogulni a jövőben.
Csíkszentmihályi Mihály
-
Nem akarom újraélni az életem egyetlen pillanatát sem. Borzasztónak tartanám, ha újra kellene kezdeni. Ha valami nagy ritkán eszembe jut, arról az emlékezés nekem elég. Sőt ez kellemesebb is, mert már nem kell izgulnom, hogy mi lesz a vége!
Csányi Vilmos
-
Bárcsak mindig emlékeznénk rá - még ha azzal is töltöm a napjaimat, hogy nőkről és az ő szerelmi történeteikről írok -, hogy a miénk, ez a törékeny, tökéletlen, becses történet, amelyet napról napra írunk, a legfontosabb valamennyi közül, és mindennap választhatjuk azt, hogy szerelemmel, örömmel, hálával és hittel írjuk!
Allison Pataki
-
Az ember csak akkor jön rá, hogy egész élete emlékekből áll, amikor elkezdi elveszteni az emlékeit, akárha pillanatokra is. Emlékek nélkül nem élet az élet. (...) Az emlékezetünk fûzi össze a bennünk meglevő dolgokat, emlékezetünk határozza meg az értelmünket, a cselekedeteinket, az érzelmeinket. Emlékezet nélkül nem létezünk.
Luis Bunuel
-
Ha azt kérdezné valaki, hogy jó volt-e az életem, nem tudnám értelmezni a kérdést. Azt viszont kimondhatom, hogy szép volt, mégis szép, mert még mindig tudok örülni. A legjobban persze a nyugalomnak, mert az a legritkább.
Szabó T. Anna
-
Nem sírok én, mire volna jó a sírás?
Hálásan őrzöm majd mindazt, mi volt.
A szívemben így megmarad minden szép emlék.
Michael Kunze
-
Milyen jó volna mindent visszakeresni; ifjúságunk tarka perceit, szavaink dallamát, ruhánk, hajunk régi színét s az akkori napsugárét, mely szökdelt és fényesedett rajtunk! És minden velünk történtnek elfeledett, nem is tudott okait, melyek ott rejtőznek bizton e kiveszett vagy begubózott napok szürke mélyén, a lelkünk valami titkos redője mögött. Jó volna most - mert minden dolog közül e nagyvilágon magamnak mégis én vagyok a legérdekesebb -, ha itt egyszer színét hagyja minden, és elszürkül körülöttünk a tájék; csak azokat a napokat vesztettük el igazán, amelyekre nem emlékszünk...
Kaffka Margit